Oldal 58 [58]
OCR
56 A ciprusi konfliktus geostratégiai összetevői szetek és a déligyümölcs-ültetvények, a hegységekben az állattartás, a szőlő- és olajbogyó termesztés jellemző (Given 2000; Katircioglu 2006). A földfelszín adta lehetőségek és az általuk befolyásolt fejlődési irányok a sziget történetében, és a konfliktus alakulásában is szerepet játszottak. Stratégiai szempontból különösen fontosnak bizonyult a Tréodosz-hegység természetes védelmi képessége, illetve az északi országrész relatív fejlettsége. A Tróodoszhegység tradicionálisan a külső hódítók elleni küzdelem hátországa, a hegység nehezen megközelíthető és izolált részei nemcsak az oszmán és brit uralom ellen harcolóknak nyújtottak menedéket, de az 1974. július 15-én bekövetkező puccs után ide menekült például a merénylettől tartó Makariosz elnök is (Asmussen 2008). A hegység természetes védelmi képessége szintén befolyásolta a jelenleg is érvényben lévő tűzszüneti vonal kialakulását, mivel a gyors sikereket előirányzó török támadási stratégia a TIróodosz esetében elhúzódó harcokkal számolt, így annak bevételével már nem próbálkozott (Birand 1985). A felszíni adottságok természetesen meghatározták a sziget régióinak fejlődési irányait is. Ebben a tekintetben döntő jelentőségű, hogy az 1974-es török okkupáció a sziget legfejlettebb, északi területeinek ellenőrzésére koncentrált. Ez a terület 1974-ig a sziget bruttó hazai termékének (GDP) 70, exportjának pedig 75 százalékát adta, itt helyezkedett el a sziget legfontosabb mezőgazdasági termőterülete, legjelentősebb mélyvízi kikötője (Famagusta), illetve a turistainfrastruktúra jelentős hányada (Probáld 2011). Klimatikai viszonyok és az emberi tevékenység hatása A földfelszíni adottságokon túl a klimatikai viszonyok is meghatározók. Ciprus száraz, mediterrán éghajlatú szigetország, ahagyományos nyári középhőmérséklet 25-30 °C, a téli 10-15 °C (Uo.). Az évi csapadékmennyiség jelentős része a november-március közötti időszakban esik, mértéke tájegységtől függően eltérő. A 20. század eleje óta jegyzett adatok alapján a legszárazabb térségnek Nicosia és környéke tekinthető (átlag 360 mm), a legcsapadékosabbnak pedig a Tréodosz-hegység (1200-1300 mm) (Giannakopoulos ef al. 2012). Ez a csapadékmennyiség természetesen jelentős szerepet töltött be a ciprusi mezőgazdaság fejlődésében, a téli esők következtében kialakuló vízfolyások pedig nagyban hozzájárultak a történeti forrásokban gyakran használt , zöld sziget" elnevezés megjelenéséhez. A klíma a mezőgazdaságon túl a szolgáltatói szektor lehetőségeit is meghatározta és lehetővé tette egy versenyképes turisztikai ágazat kifejlődését.
