Oldal 45 [45]
OCR
A GEOSTRATÉGIA ELMÉLETI ÖSSZEFÜGGÉSEI 43 értelmezhető kapcsolatpárokat alakítanak ki, az 1. ábra esetében A és B, B és C, illetve C és A viszonylatában. Az egyes relációk esetében kölcsönösen kialakított geostratégia orientációk azonosíthatók, A geopolitikai szereplő tehát B és C irányába is kialakít egy stratégiai koncepciót, illetve B és C is stratégiákat alkot egymás, valamint A vonatkozásában. Az így kialakuló kapcsolatpárokat ugyanakkor nem pusztán a relációban szereplők belső komponensei befolyásolják, hanem a nemzetközi tér egyéb összetevői is. Erre reflektálnak a szaggatott vonallal jelzett D, E és F jelzésű szereplők, illetve az általuk létrehozott interakciók. Ezek az interakciók közvetve befolyásolják A, B és C stratégiáit, tehát a nemzetközi szint külső komponensei hatással vannak az egyes aktorok geostratégiai orientációira, illetve azok megvalósíthatóságának lehetőségeire. Noha az 1. ábra csak vázlatosan körvonalazza a nemzetközi szint aktorait és interakciót, megállapítható, hogy a külső komponensek aránya relatíve magas, bár az egyes szereplők potenciális befolyása eltérő. A külső komponsek közé tartoznak a nemzetközi tér legkülönfélébb aktorai és eseményei, a globális és regionális folyamatok politikai, gazdasági és kulturális vetületei, a hard power és soft power kapacitáseloszlások változó konfigurációi, a bilaterális és multilaterális kapcsolatok összességének jellemzői (Jiemian 2014). Ezek a nemzetközi jelenségek és folyamatok egy külső kontextusként befolyásolják a geostratégia orientációk kapcsolatpárjait, így komplikálva a geopolitikai szereplők stratégiai prioritásokra vonatkozó döntéseit, illetve a megvalósítás lehetőségeit. A geostratégia belső és külső összetevői együtt határozzák meg egy geopolitikai szereplő nemzetközi prioritásait, azaz kijelölik azokat az aktorokat, amelyek irányába a rendelkezésre álló kapacitásait felhasználja. A döntéshozó a stratégia prioritási sorrendjének meghatározása során komplex biztonsági, politikai, gazdasági (stb.) érdekviszonyokat elemez, földrajzi és tematikai ismérvek alapján problémákat és lehetőségeket azonosít, költség- és haszonszámításokat végez, majd konkrét intézkedési alternatívákat definiál. A folyamat során értékeli, hogy egy relációban milyen lehetőségek, kihívások vagy veszélyek azonosíthatók, ezek hogyan illeszkednek a nemzeti érdekek szempontrendszereihez, az érdekérvényesítéshez szükséges intézkedések milyen kapacitásbefektetést igényelnek, mekkora hasznot biztosíthatnak, illetve az elérni kívánt célkitűzések mekkora eséllyel valósulnak meg. A stratégiaalkotás folyamatában szintén szerepet játszik, hogy az adott relációkban kialakított stratégiához hogyan viszonyulhatnak más nemzetközi aktorok (külső komponensek), tehát az egyes intézkedések végrehajtása mennyiben ássa alá más célkitűzések megvalósulásának lehetőségeit (Tovy 2015). Az egyes relációk értékelési folyamatának eredménye egy prioritásokat körvonalazó sorrend, amelynek elején a nemzeti
