Seite 41 [41]
OCR
A GEOSTRATÉGIA ELMÉLETI ÖSSZEFÜGGÉSEI 39 a koherencia megmarad azoknál az írásoknál is, amelyek a geostratégia fókuszát kiterjesztik a nemzetközi politika, külpolitika vagy külgazdaság területeire, ugyanakkor ragaszkodnak a földrajzi adottságok által kialakított hatásmechanizmusok vizsgálatához (Kim g Raswant 2022; Tózsa 2016). Merőben új helyzetet teremtett azonban az elképzelés, mely szerint a geostratégia modern fogalma a stratégiai tervezések, cselekvések és intézkedések földrajzi irányait, illetve az irányok közötti különbségeket is jelenti. Ebben a megközelítésben már a geostratégia fogalma összekeveredhet a bilaterális és multilaterális kapcsolatok kérdéskörével, a külpolitika, akülgazdaság és külkereskedelem vagy a kulturális diplomácia területeivel. A geostratégia mellett természetesen ezek a területek is rendelkeztek földrajzilag értelmezhető és elemezhető orientációkkal, ami értelmezési problémákat és átfedéseket eredményez. A probléma feloldását jelen alfejezet a stratégiaalkotás és stratégiai implementáció szintjeinek rövid áttekintésével kívánja megvalósítani. Ebben a tekintetben az alapvető kiindulópontot a mindenkori kormányzat jelenti, hiszen az államok vezetői - ideális esetben - rendelkeznek egyfajta jövőképpel, amelyet belföldi és nemzetközi tevékenységeik során érvényre kívánnak juttatni. A szakirodalom az ezzel kapcsolatos tervezési és végrehajtási folyamatokat különféleképpen képzeli el, ezek kifejtésére jelen monográfia nem vállalkozhat (Brands 2015; Brooks g Wohlforth 2016; Collins 1973; Murray & Grimsey 1994; Posen 1984; Rosecrance g Stein 1993; Yarger 2006). Leírható ugyanakkor egy ideális archetípus, amely körvonalazza az államok által leggyakrabban megvalósított struktúrákat. Ebben az esetben a stratégiai tervezés, az operacionalizálás és az implementáció csúcsán a nemzeti érdekek állnak, amelyeknek vannak állandó és ad hoc elemei, ugyanakkor mindenkoron az adott kormányzat szubjektív álláspontjától függenek (Yarger 2006). A nemzeti érdekek átfogó megvalósíthatóságának lehetőségeit a nemzeti stratégia, angolszász területen az ún. grand strategy körvonalazza (Balzacg et al. 2019). Noha a kifejezést egyes szerzők a külpolitikai stratégiával (Brands 2015), mások a védelmi és biztonsági tervekkel azonosítják (Posen 1984), a 21. században inkább egy olyan átfogó koncepciót jelent, amelynek célja az erőforrások felhasználásának hosszú távú tervezése egy állam nemzeti érdekeinek elérése és megvalósítása érdekében (Brooks k Wohlforth 2016). Ez az átfogó stratégia szükségszerűen csak a főbb irányokat tudja kijelölni, a konkrétumok meghatározása már a szakpolitikai és ágazati stratégiák hatókörébe tartozik. Ezeken a szinteken kerülnek artikulálásra a védelmi, külpolitikai, nemzetgazdasági, fejlesztési, társadalompolitikai, kulturális, oktatási (stb.) stratégiák, amelyek részletes stratégiai orientációit az adott szakpolitikát vagy ágazatot irányító és ellenőrző legfelsőbb központi állami hatóság (általában minisztérium) ope
