Oldal 34 [34]
OCR
32 A ciprusi konfliktus geostratégiai összetevői Donald Nuechterlein (1976) amerikai diplomata és nemzetközi kapcsolatok szakértő szintén a tematikai kiindulópont segítségével kategorizál. Véleménye szerint egy külpolitikai tényező fontosságát az általa jelentett fenyegetés mértéke és a válaszlépés kidolgozására rendelkezésre álló idő határozza meg, azaz minél nagyobb a külpolitikai tényező által jelentett kockázat és minél rövidebb az annak kezelésére rendelkezésre álló idő, annál hangsúlyosabb a jelentősége. Nuechterlein a külpolitikára hatást gyakorló tényezők jelentőségének meghatározásakor négy kategóriát különített el. Az első kategóriába sorolta azokat az állam túlélését fenyegető tényezőket, amelyek során egy nemzetállam puszta léte kerül veszélybe, például a területét ért nyílt támadás vagy egyéb nagy kiterjedésű pusztítás okán. A második kategóriába olyan létfontosságú tényezők tartoznak, amelyek határozott fellépés hiányában súlyos károkat okoznának, de az érintett államnak lehetősége és ideje van arra, hogy a döntéshozók megfelelő válaszlépésekkel kezeljék a helyzetet. A következő kategóriába tartoznak azok a kiemelten fontos tényezők, amelyek az állam politikai, gazdasági és ideológiai berendezkedését befolyásolhatják, ezért a nemzetközi térben kifejtett korrekciós intézkedéseket igényelnek. Végül a periférikus tényezők következnek, amelyekbe azok a külföldi folyamatok és események tartoznak, amelyek nem befolyásolják hátrányosan az állam berendezkedését, ezért nem kívánnak azonnali válaszreakciót, egyúttal beavatkozás esetén kérdéses lehet a befektetett kapacitások megtérülése (Uo.). A kortárs magyarázatok közül Nikola Pijovic (2020) kategorizálását szintén érdemes kiemelni. Ebben az esetben az osztályok száma kettőre, a központi és periférikus dichotómiára csökken, ezek a kategóriák tulajdonképpen a nemzetközi preferenciák két végpontját reprezentálják. A központi jelentőségű tényezők a nemzetközi tényezők azon területeit foglalják magukban, amelyeket a kormány elsődleges jelentőségűnek tart, és amelyek közvetlenül befolyásolják az állam stratégiai, gazdasági jólétét, valamint a politikai és ideológiai berendezkedését. A periférikus jelentőségű tényezők ezzel szemben olyan, a kormány által negligált területek és témák, amelyek marginális befolyást gyakorolnak az állam stratégiai, gazdasági, politikai és ideológiai érdekeire, illetve berendezkedésére, szerepük emiatt minimális a külpolitika koncepció kialakításában és implementációjában. Pijovic ugyanakkor felhívja a figyelmet arra is, hogy a nemzetközi térben jelenlévő külpolitikai kihívások és problémák jelentős része a központi és a periférikus tényezők közötti sávban helyezkedik el. Ezek azok a , közepes jelentőségű" nemzetközi tényezők, amelyek nem ütik meg a központi jelentőségű témák küszöbértékét, azonban fontosabbnak bizonyulnak a periférikus eseteknél (Uo., 7). Bármelyik kategóriáról legyen is szó, végsősoron
