Seite 33 [33]
OCR
A GEOSTRATÉGIA ELMÉLETI ÖSSZEFÜGGÉSEI Az államok nemzetközi szerepvállalásának egyik legalapvetőbb mozgatórugója a kapacitások korlátozottsága. Mivel az államok erőforrásai limitáltak, ezért a döntéshozók hazai és nemzetközi tevékenységük során véges számú kapacitásokat tudnak mobilizálni, emiatt csak szelektíven tudják megvalósítani céljaikat, illetve rangsorolniuk kell az előttük álló problémák megoldását. Ez a szelekciós kényszer rávilágít a nemzetközi politika egyik kevésbé méltányos törvényszerűségére: az államok nemzetközi aktivitásaik során priorizálnak, azaz korlátozott kapacitásaikat azokra a nemzetközi aktorokra, térségekre és tématerületekre fordítják, amelyek a legkisebb költségen a legnagyobb hasznot biztosítják számukra. Az államok nemzetközi megfontolásaikat és válaszlépéseiket tehát stratégiai preferenciák mentén körvonalazzák, előnyben részesítve a központi jelentőségű kérdéseket és negligálva a periférikusnak tekintett témákat (Rozental g Buenrostro 2013). A kérdés, hogy mi számít stratégiai jelentőségűnek és periférikusnak természetesen relatív. Egyes államok külpolitikai koncepcióiban a stratégiai területek a hatalomhoz, a biztonsághoz és a jóléthez kapcsolódó esetekre korlátozódnak, másoknál vitális jelentőségre tehetnek szert normatív, vallási vagy kulturális megfontolások is (Finnemore 1996). Utóbbiaknál jóval komplexebb magyarázatot biztosítanak a külpolitikai prioritások kategorizálásával foglalkozó szakirodalmak. James Barber (1973) például a Dél-afrikai Köztársaság második világháború utáni külpolitikai preferenciát vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a nemzetközi politikai döntések földrajzilag körülhatárolható koncentrikus körökként írhatók le. A nemzeti érdekekből és a kormány preferenciáiból kiinduló körök közül a legbelső a külpolitika legfontosabb területeit foglalja magába, a középső rétegek a regionális érdekeket, a legkülső részek pedig a nemzetközi közösség egészével kapcsolatos stratégiákat fedik le. A modell jelenkori adaptációja Carl Landsberg kutatásaiban szintén visszaköszön, ebben az esetben azonban a földrajzi megközelítés tematikai vetülettel is kiegészül, azaz a földrajzi preferencia párosul az egyes régiókhoz köthető tematikai prioritásokkal is (Landsberg 2014).
