Oldal 237 [237]
OCR
Négy nemzedék és ami utána következett 235 28 éves pályafutása vezető központi hivatalokban tulajdonképpen felsőbüki Nagy Józsefet is professzionális hivatalviselőnek minősítené — bár korábbi kvantitatív vizsgálatunk mint 1740-et követően született hivatalnokot már nem vizsgálta, és udvari kamarai pályafutását sem vette volna tekintetbe, amely nélkül nincsen meg a negyedszázados tisztviselői karrier hatalomgyakorlást jelentő pozícióban. Ettől eltekintve azonban nyilván nem rína ki a kvantitatív analízis tereziánus nemzedékéből. Ez abban a értelemben is helytálló megállapítás lenne, hogy a tartós társadalmi felemelkedést biztosítani családja számára nem sikerül felsőbüki Nagy Józsefnek sem. Abban a tekintetben sem kivételes pályafutása, hogy nagyapja testvérével, felsőbüki Nagy István alnádorral és apjával, felsőbüki Nagy Pál hétszemélynökkel ellentétben vármegyei karriert nem futott be pályafutása első szakaszában. Mint láttuk, ez a tereziánus nemzedékben már egészen kivételes volt: szinte minden köznemest „bürokratänak” minösithetünk, és csak egyetlenegy professzionális hivatalviselő érkezett vármegyei hivatalból. Bár felsőbüki Nagy József országos hivatalviselését a Kúrián kezdte, onnan már két év múlva Bécsbe került egy birodalmi hatáskörű szervhez, és innen tért vissza a Magyar Királyság vezető hivatalaiba: előbb a bécsi Magyar Udvari Kancellária kötelékébe, majd innen mint tökéletesen megbízható , káder? a Kúria élére. Vagyis a kétéves ítélőmesteri kitérőt leszámítva ő már tényleg nem a felsőbüki Nagyokat addig jellemző pályát futotta be, hanem , bürokrata" köznemesként egy lapra, az uralkodó lojális szolgálatára tett fel mindent. Ebben az értelemben mégis jogosnak látszik Vámos András említett feltevése: mintha személyében a verebi Végh család egy újabb tagját látnánk. AZ ELLENZÉKI SZÓNOK ÉS PÁLYÁJÁNAK TÁVOLRA MUTATÓ TANULSÁGAI Az itt röviden, kisebb módosításokkal összegzett korábbi, négy generációra kiterjedő kvantitatív vizsgálat eredményei hátteret biztosítanak a felsőbüki Nagy család egyes tagjai 18. századi hivatali pályafutásának értelmezéséhez. Az első itt vizsgált, háborúsnak nevezett nemzedékekben olyan mintázatot látunk, hogy a vármegyei hivatalból előre lépő köznemesek karrierjében gyakran az országgyűlési szereplés jelentette a kitörési pontot, és tipikusan a Helytartóta
