Oldal 224 [224]
OCR
222 Szijártó M. István von Kaunitz gróf államkancellár 1761-ben kelt memorandumának első pontja szerint ,, Elsősorban nagy figyelmet kellene fordítani arra, hogy saját királyi hivatalnokaink az udvar érdekei iránt több buzgalmat tanúsítsanak, és különösen Őfelsége parancsainak jobban engedelmeskedjenek, mint eddig tértént. [...]” Masodik pont viszont már tesz egy különbséget: , Különösen a kancellária és a kamara személyzeténél kellene alkalmazni ezt az alapelvet, mert elsősorban e szervek révén vezethetők be hasznos intézkedések. Legalábbis e hatóságok vezetői legyenek az udvarnak feltétlenül engedelmes hívei." Ezt úgy is lehet értelmezni, hogy e lojalitási kritérium érvényesítését a Habsburg Monarchia vezetése a Helytartótanács és a Kúria esetében egyelőre még illúziónak tartotta." A vármegyei szintről az országosra való fellépést egy esetben egyértelműen, két másikban feltehetően elősegítette a diétai szerepvállalás. A háborús nemzedék köznemes professzionális hivatalviselői közül ketten bárói rangot szereztek, vagyis harmadrészük, azaz nem elhanyagolható kisebbségük azonnali sikert aratott, és az arisztokráciába emelte családját. Ha pedig azt nézzük, hogy leszármazottaik milyen arányban tudtak gyökeret tudtak verni az elitben, akkor már a sikert látjuk dominánsnak, hiszen körükben tábornokokat, arisztokratákat, sőt egy kalocsai érseket is találunk, és egyedül csak a Baranyi család esetében látunk visszafordulást a vármegye szintjére.7 A fiúk nemzedékének ellenzékiségét tekintve viszont nemcsak ez a család érintett, hanem az a két arisztokrata família is, amelyekből egy-egy tagjuk a háborús nemzedék professzionális hivatalviselői közé került: Esterházy Károly egri püspöknél és Patachich Boldizsár már arisztokratának születő, majd az érseki székbe emelkedő fia, Patachich Gábor esetében is találkozunk ellenzéki megnyilvánulásokkal. Azonban ilyenek még a professzionális hivatalviselő apák, Pálffy János és Esterházy Ferenc pályafutást is tarkítják, sőt egy köznemes professzionális hivatalviselő, Sigray József esetében is előfordulnak. Ez a három eset annak a jele, hogy — bár valamennyi professzionális hivatalviselő karrierjét alapvetően az uralkodó lojális szolgálata határozta meg — a háborús nemzedék szóban forgó tisztségviselőit, úgy tűnik, valamennyire mégis az önállóság jellemezte. s — Közli Poór 2009: 59. 7 " A másik kivétel a Tallheimb család, amelyről nem tudok semmi érdemit mondani.
