Page 223 [223]
OCR
Négy nemzedék és ami utána következett 22I és a tereziánus nemzedék között. Az a 68 hivatalviselő alkotta az általam vizsgált sokaságot, akik legalább negyedszázadig viselték az említett komoly hatalommal járó hivatalokat, így joggal tekinthetők hivatásszerűen működő királyi hivatalnokoknak, illetve bíráknak. Most tehát arra nyílik lehetőség, hogy ezen már korábban elvégzett kvantitatív vizsgálat eredményeit összevessem a felsőbüki Nagy család több tagjának pályafutásával: előbb annak tükrében értelmezzem a felsőbüki Nagy család egyes tagjainak karrierjét, majd pedig időben meghosszabbítsam a vizsgálatot. AZ ALNÁDOR ÉS A HÁBORÚS NEMZEDÉK EGYÉB TAGJAI Mindössze nyolc professzionális hivatalviselőt találunk az elsőként vizsgált, háborúsnak nevezett generáció, vagyis az 1680 előtt született nemzedék tagjai között. Nyilvánvalóan ez a legkisebb csoport, hiszen az 1723. évi reformhoz köthetjük a Helytartótanács és a Kúria hivatalszerű működésének megindulását: a korábbi időszakban csak a Kancellárián és a Magyar Kamaránál lehetett ilyen jellegű hivatalviselést folytatni. A csoportban háromnegyedes többségben lévő hat köznemest két csoportra bonthatjuk: hárman vármegyei hivatalviselő pályafutásukat folytatták országos szinten, míg a többieknél ez hiányzik. Az utóbbiaket nevezem jelen vizsgálat keretei között bürokratáknak. Nyilván nem puszta véletlen, hogy ők, a , bürokraták"? a Kancelláriánál és a Kamaránál futották be teljes pályafutásukat, míg a többieké, a ,vármegyékből jövőké" a Helytartótanácsnál vagy a Kúriánál indult. Vagyis ez utóbbi két dikasztérium kapcsolata a vármegyékkel sokkal szorosabb volt. A 18. századi politikai szereplők is pontosan látták, hogy ezeknél a Kamara és a Kancellária lojálisabb az uralkodóhoz. Wenzel Anton 4 Kerekitve ugyanis ez a duplája az 1723 és 1783 közt a Helytartótanácsnál tanácsosként eltöltött átlagos hivatali időnek, amely Papp Gábor megállapítása szerint 12,16 év volt. (Papp 2006.) Kizártam továbbá a vizsgálatból a helytartótanácsi számvevő tanácsosokat, illetve két egyházit, Ordódy Gábort és Mándich Antalt is. A rendi főméltóságok ex officio valamennyien a vizsgált csoport részét alkották, és az Államtanács ekkoriban egyetlen magyar tagját, Izdenczy Józsefet sem hagyhattam ki e vizsgálatból. Különböző forráskritikai megfontolásokból (ezekről lasd: Szijart6 2021: 136-137.) a vizsgält csoportba soroltam még a következőket: Koller Ferenc, Cothmann Antal, Majthényi Károly, Almásy Pál és Szlávy Pál. ( Jóllehet az ő szolgálati éveik száma nem érte el a huszonötöt.) s Läsd Szijérté 2021: 341-352.
