Oldal 222 [222]
OCR
220 Szijártó M. István A nemzedéktörténet tekintetében Wilhelm Dilthey és Mannheim Károly elméleti alapvetésére támaszkodva? korábban négy nemzedékét vizsgáltam a 18. századi magyar hivatalviselő elitnek: azokat, akik 1680 előtt születtek, és esetleg már a török háborúkban is részt vettek, a Rákóczi-szabadságharcot azonban már bizonyosan felnőtt fejjel élték meg (őket, az 1660 és 1680 között született generációt neveztem , háborús"? nemzedéknek), az 1700 és 1720 között születetteket , konszolidációs" nemzedéket, akiknek legfeljebb gyermekkori tapasztalataik lehettek a háborúskodásról, a kettő közötti, e tekintetetben vegyes fiatalkori élményanyaggal rendelkező , átmeneti" nemzedéket (akik 1680 és 1700 között látták meg a napvilágot), végül azokat, akik felnőttkorukat már Mária Terézia uralkodásának időszakában élték le: ők alkották a , tereziánus"? generációt (az 1720 és 1740 között születettek). Ebben az említett korábbi elemzésben két dolgot vizsgáltam meg. Először azt, hogy e négy nemzedékhez tartozó, a Kancellária, a Helytartótanács vagy a Kamara tanácsosaiként és titkáraiként, illetve a Királyi Kúrián bíróként professzionális hivatalviselők milyen belső megoszlást mutattak: mekkora hányaduk volt született arisztokrata, a vármegyék hivatali apparátusából felemelkedő köznemes, illetve a — rögvest definiálandó - , bürokrata?" köznemes hivatalnok? Másodjára pedig azt vizsgáltam meg, hogy az ilyen hivatalviselőként tevékenykedő köznemesek előtt milyen felemelkedési lehetőségek nyíltak meg: maguk bárók vagy grófi rangot szereztek-e, vagy a következő nemzedékben fiaik ismét az országos elithez tartozást jelentő pozíciót töltöttek-e be, esetleg ők szereztek főnemesi címet. A generációtörténeti megközelítés mindkét tekintetben azt jelenti, hogy arra fordítottam a legnagyobb figyelmet, hogy e két tekintetben milyen különbségek mutatkoznak a négy megjelölt generáció, a háborús nemzedék, az átmeneti nemzedék, a konszolidációs nemzedék 3: — Dilthey szerint az , egy időben felnövekvő egyéneket a legnagyobb befogadóképesség éveiben, de később is azonos alapvető hatások érik, mind az őket befolyásoló szellemi kultúra, mind a társadalmi-politikai állapotok részéről. Azért alkotnak nemzedéket, egyidejűséget, mert ezek a hatäsok egyöntetüek.” (Idézi Mannheim 1969: 39.) , Csak a közös történeti-társadalmi élettér teszi lehetővé, hogy a születésnek megfelelő elhelyezkedés a kronológiai időben szociológiailag relevánssá váljék. [...] A tudatformálás szempontjából döntő jelentőségű, hogy mely élmények rakódnak le selső benyomáskéntc, »fiatalkori élménykénte", mert az , első benyomásoknak megvan az a tendenciájuk, hogy termeszetes vilägkepkent rögzödjenek” — teszi hozzá Mannheim Károly. (Uott 61. A szerző kiemelése.) Vö. Daniel 2020: 304.
