Oldal 217 [217]
OCR
Önfejűség vagy korszellem? 215 szerepvállalás szolgált ugródeszkaként.5 1830-at követően aztán a nagyító alá vett életpályák szerteágaznak. Többen országos közhivatalokért , cserébe?" hátat fordítottak ellenzékiségüknek (Bartal, Comáromy, Niczky, Ragályi). Mások elvesztették megyei befolyásukat (Marczibányi, Némák). Megint mások - felsőbüki Nagy Pálhoz hasonlóan - nem tudtak és/vagy nem is akartak lépést tartani a liberális fiatalsaggal (Eördögh, Dessewffy, Rohonczy, Somssich, Szirmay). Voltak azonban néhányan a generáció fiatalabbjai közül, akik még 1848-1849-ben is komoly szerephez jutottak (Borsiczky, Hunkár, Palóczy, Pázmándy, Perényi). Ha pedig nem saját korosztályának tagjaival hasonlítjuk össze pályáját, hanem döntően vármegyei beágyazottságú felsőbüki Nagy család három korábbi nemzedékének egy-egy kiemelkedő szereplőjéhez (alnádor, hétszemélynök, személynök) viszonyítjuk felsőbüki Nagy Pál szereplését,57 különös tekintettel arra, hogy alispán édesapja és személynök nagybátyja sem volt már életben akkor, amikor megkezdte politikai pályafutását, akkor is azt mondhatjuk, hogy pályája kivételes. Heves ellenzékiségének és a felvilágosodás által is táplált társadalmi érzékenységének okait minden bizonnyal sosem határozhatjuk meg teljes bizonyossággal, annyi mindenesetre egyértelműnek tűnik, hogy egy kimondottan önfejű és öntörvényű, makacs és dacos személyiséggel rendelkezett: habitusa tetten érhető politikai és magánéletének számos aspektusában. Így kezdte közéleti pályáját, szembefordulva a családi elvárásokkal, és így is fejezte be azt 1840-ben: , Ne gondold azonban, hogy én ezekben valamely dicsőséget helyheztetek; átengedem szívesen akárkinek a babérkoszorút; legkisebb gondom is nagyobb annál, mit gondol az együgyű sokaság. [...] Igy fizet a világ— kurvannya! — élj boldogul.”5* 55 J, Ferenc rendeletei ellen az 52 vármegyéből 41 tett panaszt. A királyi dorgálások után azonban már csak 26 megye tagadta meg az újoncok kiállítását és 19 pedig az adó kifizetését. 1822 őszére már csupán nyolc vármegye állt ellen mindkét tekintetben: Bars, Nógrád, Nyitra, Sopron, Trencsén, Veszprém, Zala és Zemplén. Ezeken kívül még Komárom, Ung, Vas és Varasd, tiltakozott az adómegajánlás ellen. (Soós 2007: 112.) À 12 legkitartébb megyéb6l elemzésünkben hat szerepelt: Komárom, Sopron, Trencsén, Vas, Veszprém és Zemplén. 1823 januárjában az udvar katonaságot vezényelt ki az engedetlen megyék központjába, a rend helyreállítására pedig királyi biztosokat nevezett ki, több helyen betiltotta a vármegyei közgyűléseket, az ellenszegülő tisztviselőket pedig bebörtönöztette. 56 V6. Kecskeméti 2008: 36-46. 57 V6. Szijért M. Istvan fejezetét a jelen kötetben 88 Idezi Töth 1874: 53. (Felsöbüki Nagy Pál levele Széchenyi Istvánnak, 1840)
