Oldal 216 [216]
OCR
214 Melkovics Tamás az oppozíciót erősítették az 1825—1827. évi országgyűlésen, továbbá Perényi nagybátyjánál szabadkőműves múlt is kimutatható. A KONKLÚZIÓ, AVAGY , HAGYJATOK BÉKÉBEN!" Összességében kijelenthetjük, hogy a 18. századi családi stratégia szempontjából felsőbüki Nagy Pál minden téren sokat ártott a família felemelkedésének és a köznemesi elitben maradásának: vármegyei és országos hivatali pozíció hiánya, a markáns ellenzéki szerepvállalás, a kormányzati tiltás, a vagyoni helyzet leromlása, a házassági botrány stb. Mindezen tények ellenére ugyanakkor, az emlékbeszéd pátoszát lehántva, igazat adhatunk Tóth Lőrincnek, hogy kétségtelenül családja leghíresebb és — a személyét ért vádak ellenére is — legmegbecsültebb szeplőjévé vált, aki elsőként mondta ki az országgyűlésen, hogy a társadalom egészét magában foglaló nemzetfogalom előrébb való a rendi, csupán a nemességre kiterjedő nemzetfelfogásnál, s akit éppen emiatt Széchenyi István és Kossuth Lajos is politikai tanítómesterként aposztrofált: , sokkal tovább fog élni a hálás maradék emlékezetében, mint a családjából magas hivatalos polcokra emelkedett, címekkel s kitüntetésekkel elárasztott nagy urak, kik inkább csak ő miatta említtetnek meg akkor, midőn az egyszerű táblabírónak neve örökké élni fog, míg a Kárpátoktól Adriáig egy hű magyar emlékezni és hálát érezni tud."5 Ha megpróbáljuk beilleszteni generációjának tagjai közé, akkor megállapíthatjuk, hogy felsőbüki Nagy Pál az 1825-1827. évi ellenzéki hangadók között is unikálisnak számított. A vizsgált személyek többsége ugyanis vagy különösebb családi előzmények nélkül, újonnan lépett be a megyei hierarchia felsőbb rétegeibe, illetve az országos közéletbe (hat fő), vagy a közvetlen felmenők között is tetten érhető már bizonyos fokú és mértékű ellenzéki hagyomány (öt fő). Csupán öt esetben azonosíthattunk lojális családi hátteret, de korántsem olyan egyértelműséggel, mint a felsőbüki Nagyok vonatkozásában. Ráadásul a tizenhat vizsgált személy felsőbüki Nagy Pállal ellentétben fontos megyei pozíciókat vállalt: ketten a másodalispánságig, kilencen pedig egészen az első alispánságig jutottak — legtöbbjük szämära az 1822-1823. évi megyei ellenállási mozgalomban való 54 Toth 1874: 7.
