Oldal 215 [215]
OCR
Önfejűség vagy korszellem? 213 rában, szabadkőműves páholytagsággal is rendelkezett. János fia, Gäbor (1793-1860) Zsigmondhoz hasonlöan ellenzekikent kezdte meg közeleti szerepleset: az 1825-1827., az 1830. és az 1832-1836. évi diétán is ő képviselte Ugocsa vármegyét, később azonban a kormánypárt oldalára került, 1845-ben adminisztrátorként éppen ő váltotta Zsigmondot a vármegye élén.* Marczibänyi Märton (1785-1834) täblabir6i minösegeben Szerém vármegye követségét látta el az 1830. évi országgyűlésen, és szélsőbaloldali besorolást kapott. A tehetős katolikus puchoi és csókai Marczibányi família Trencsén mellett Csongrád, Csanád, Torontál és Szerém megyékben is rendelkezett birtokokkal. Több megyében láttak el fontos helyi tisztségeket, s több családtag is részt vett a rendi országgyűléseken. Márton nagyapja, Lőrinc (?—1769) csanádi alispán, apja, az ifjabbik Lőrinc (1754-1786) torontáli alispán, nagybátyja, Imre (1763-1814) Trencsen mäsod-, majd elsö alispänja, 1790-1791ben, 1802-ben, 1808-ban, 1811-1812-ben országgyűlési követe volt, 1825-ben pedig királyi tanácsosi cím birtokosa lett. Márton unokatestvérei közül János (1790-1830) Torontal, Antal (1793-1872) Trencsén követe volt az 1825-1827. évi diétán, utóbbi 1830-ban és 1832-1836-ban is erös ellenzeki szereplö maradt, 1839-1840-ben azonban már kormánypártiként politizált.53 Az utolsóként ismertetett öt esetben (két fő főnemes, három fő köznemes) nem tudtunk igazolni egyértelműen tetten érhető ellenzéki családi hagyományt. Sokkal inkább a néhol markánsan képviselt udvar- és kormányhű attitűd mutatható ki, de tegyük hozzá, egyik esetben sem olyan magától értetődően, mint a felsőbüki Nagyok kapcsán. A közvetlen felmenők között ugyanis csak az alispán, országgyűlési követ és hétszemélynök Perényi István, valamint az alispán, diétai küldött és királyi tanácsos Marczibányi Imre viselt komolyabb megyei és országos közhivatalokat, illetve vett részt a legfőbb politikai fórum munkájában. Említsük azonban azt is meg, hogy Perényi Zsigmond és Marczibányi Márton nem egyedüliként vállalta fel az ellenzéki szerepkört, hiszen unokatestvéreik ugyancsak 52 Nagy 1857-1868: IX. 226-237.; Kempelen 1911-1932: VIII. 260-262.; Pälmäny (szerk.) 2002: 1040-1042. (szerz6: Jonas K4roly); Palmany 2011: I. 220-221., 1086-1087.; Palmany 2019: I. 326., 790-791.; Melkovics 2016; Melkovics 2020. 33 Nagy 1857-1868: VII. 294-300.; Kempelen 1911-1932: VII. 63-64.; Palmäny 2011: 1. 208-210., 1027-1030.; Pälmäny 2019: I. 756-758., 1. 1289.
