Oldal 214 [214]
OCR
2I2 Melkovics Tamás kegyelemben részesült. A katolikus vallású borsiczi Borsiczky család erősen kötődött Trencsénhez, több családtag töltött be vármegyei hivatali pozíciókat: István édesapja például megyei fiskálisként tevékenykedett. Néhány családtag a Kancelláriánál, illetve a Kamaránál is vállalt feladatokat. István nagybátyja, Adalbert (1750-1834) pedig 1807-ben és 1811-1812-ben a nyitrai, 1825-1827-ben és 1830-ban pedig a váci káptalan követe volt, 1823-ban nagyprépost, 1832-ben püspökhelyettes lett.5" Perényi Zsigmond (1783—1849) Bereg vármegye követe volt, akit 1827-ben erős ellenzékiként jellemeztek, 1830-tól kezdődően országgyűlésről országgyűlésre a felsőtábla munkájában vett részt hosszabb-rövidebb ideig. Főnemes létére pályáját vármegyei karrierrel kezdte: 1805-ben Bereg főjegyzője, 1811-től egészen 1829-ig másod-, majd első alispanja volt. Az 1807. évi diétan Ung, az 1811-1812. évi országgyűlésen Bereg képviseletét látta el. Az 1825—1827. évi diéta után országos hivatalokat vállalt: 1830 és 1834 között a Helytartótanács tanácsosaként, 1834-től pedig hétszemélynökként ténykedett. 1834-ben Ugocsa vármegye főispáni helytartójává nevezték ki, majd 1836-tól valóságos főispánná lépett elő. Hivatalából címének meghagyása mellett 1845-ben mentették fel. Perényi azon kevesek egyike volt, aki országos hivatali teendői mellett is hellyel-közzel meg tudta őrizni ellenzéki pozícióját. 1848-ban az Országos Honvédelmi Bizottmány egyik elnökhelyettese és a felsőház másodelnöke lett, 1849-ben a főrendi üléseken ő látta el az elnöki teendőket: pozíciójánál fogva aláírásával hitelesítette a Függetlenségi Nyilatkozatot. A szabadságharc leverése után hadbíróság elé állították, és 1849. október 24-én kivégezték. A nagy múltú, katolikus, Ugocsa, Abaúj, Zemplén, Ung és Bereg vármegyékben birtokos, népes Perényi famíliában nem volt egyedülálló a megyei szerepvállalás: Zsigmond édesapja, István (1747—1809) 1792-ben foglalta el az ugocsai alispáni széket, és az 1792., valamint az 1796. évi országgyűlésen is ő képviselte a vármegye nemességét. 1793 és 1799 között a Tiszántúli Kerületi Táblán, 1800 és 1805 között a pesti Királyi Táblán vállalt feladatokat, majd 1806-ban hétszemélynök lett, bár kérésére visszahelyezték a Tiszántúli Kerületi Táblához, de immár elnöki pozícióban. Janos (1759-1807), Zsigmond katonatiszt nagybatyja, aki az 1807. évi országgyűlésen Ugocsa jóvoltából szintén ott volt a követek so5: Nagy 1857-1868: II. 170-171.; Kempelen 1911-1932: Il. 353.; Pälmäny (szerk.) 2002: 154-156. (szerző: Ress Imre); Pälmäny 2011: I. 719., 846-847.; Palmäny 2019: I. 567.; Soós 2007: 112.
