Page 208 [208]
OCR
206 Melkovics Tamás egyébként 1822-1823-ban a megyei ellenállás egyik vezéralakja volt, 1824-ben somogyi alispán, majd 1825-ben követ lett, később azonban a kormánypárthoz szegődött, személynökké léptették elő, majd baranyai főispáni kinevezést kapott. Ragályi Tamas (1785-1849) Borsod varmegye kévete volt, akit 1827-ben a besúgók a legdühösebb és legkárosabb ellenzékinek tartottak, és a református párt azon vezéreként jellemezték, akire még megyéjében sem mertek hivatalt bízni. 1830-ban ugyancsak ultrabal minősítést kapott, 1836-ban viszont már kormánypártiként értékelték. Ekkor rögtön ki is nevezték a pesti Királyi Tábla ülnökévé. 1837 és 1840 között alnádorként, 1841-től hétszemélynökként tevékenykedett. A kiscsoltói református Ragályi família tagjai Gömör, Borsod, Abaúj és Torna megyékben is viseltek hivatalokat. Tamás édesapja, Jozsef (1734-1804) mar az 1764-65. Evi diétán is részt vett Torna szineiben, 1796-ban pedig Borsod varmegyét képviselte. 1786tól egészen 1802-ig a borsodi alispáni hivatalt is magáénak tudhatta. Tagja volt az Alvó oroszlánhoz szabadkőműves páholynak, részt vett az úrbéri operátum kidolgozásában. Tamás jelentős korkülönbséggel idősebb unokatestvére, majd apösa, Istvan (1752-1825) 1785-től borsodi főszolgabíróként, 1790-től főjegyzőként, majd 1804-től egészen 1825-ig alispánként szolgálta a megyét. Szabadkőművesként a budai Nagyszívűségbez páholy tagja, a miskolci Erényes világpolgár páholynak pedig felügyelője is volt. Felsőszuhai kastélya titkos szobájában több ülést tartottak, és a páholy feloszlatását követően itt rejtették el az iratokat is. Szirmay Antal (1785-1865), Zemplén vármegye követe 1830-ban szélsőbal, 1832—1836-ban pedig bal besorolást kapott. Megyei szinten csupán táblabírói címmel rendelkezett. A nemesi és grófi ágakkal is rendelkező, szerteágazó, Zemplén mellett Szatmár, Sáros, Szepes, Ung és Nógrád megyékben honos és birtokos katolikus szirmai Szirmay családból szarmazott. Apja, az idésebbik Antal (1747-1812) elkötelezett jozefinistaként és történetíróként volt ismert, 1773ben zempléni másodaljegyző, 1777-ben főjegyző volt. 1787-ben a Tiszán Inneni Kerületi Tábla elnökévé lépett elő. 1790-1791-ben és 1796-ban is ő látta el a zempléni követséget, tagja lett a jogügyi operátumot kidolgozó bizottságnak. 1797-ben azzal vádolták meg, 3 Nagy 1857-1868: X. 299—304.; Kempelen 1911—1932: IX. 415—418.; Pálmány 2011: 1. 665-666., 1148-1150.; Palmany 2019: I. 823-825. 4 Nagy 1857-1868: IX. 579-584.; Kempelen 1911-1932: IX. 32-37.; Pälmäny 2011: 1. 1ı13-1116.; Pälmäny 2019: I. 808-810.
