Oldal 201 [201]
OCR
Önfejűség vagy korszellem? 199 T. A , köztes generáció": Első lépésként azon politikusok körét szükséges meghatároznunk, akik vizsgálatunk tárgyát képezhetik, ehhez pedig elengedhetetlen kijelölni egy megfelelő generációt. Anélkül, hogy elmélyednénk a generációelméletek szövevényes világában, annyit mindenképpen szükséges rögzítenünk, hogy generáció alatt azon közös időben és térben élő egyének összességét értjük, akik egymással , összekötve? érzik magukat, anélkül, hogy közösséget alkotnának.:5 Felsőbüki Nagy Pál nemzedékének kijelölésekor technikai és tartalmi szempontokat is figyelembe vettünk. Tekintettel arra, hogy az elfogadott nézet szerint a generációk 15, esetleg 20 évente követik egymást, s figyelembe véve, hogy egy adott személyhez illeszthető generációs társakat keresünk, legegyszerűbb, ha vizsgálatunkat az 1777-es születésű felsőbüki Nagy Pálhoz képest a hét-nyolc évvel korábban, illetve hét-nyolc évvel később, azaz az 1770 és 1785 között született magyar nemesek körére terjesztjük ki. Az egy generációhoz tartozást a legalapvetőbb adat, a születési dátum mellett számos további tényező is befolyásolhatja: földrajzi elhelyezkedés, kulturális környezet, társadalmi pozíció, jelentős egyéni intuíciók, életesemények stb. Ha tehát tartalmi szempontokat is figyelembe veszünk a generációalkotás során, akkor jelen makroszintű vizsgálat esetében a közösen, elsősorban fiatalkorban átélt történelmi eseményekre és szocializációs háttérre helyezhetjük a fő hangsúlyt. Megítélésünk szerint felsőbüki Nagy Pál nemzedékéhez tartozónak tekinthetők mindazok, akiknek már van emléke a francia forradalom kezdeti szakaszáról, majd annak radikalizálódásáról, akik gyermekként, serdülő ifjúként, illetve fiatalemberként (5—20 év) tapasztalták meg a II. József halálát követően kibontakozó magyarországi szellemi pezsgést, majd az 1790-1791. Evi nagy horderejü dietät, vegül a II. Lipöt halälával, illetve I. Ferenc trónra lépésével megtorpanó, 1795 után pedig a nyilvános fórumokon háttérbe szoruló reformhajlandóságot és az abszolutizmus egyre erősebb szorítását. Ezen eljárást követve az 1770 és 1785 között született magyar nemességről beszélhetünk. Mindkét módszer természetesen számos buktatót rejt magában, hiszen egy generáció kijelölése mindig és minden esetben a vizsgálatot végző önkényes döntésén is múlik, ezáltal pedig könnyen vitathatóvá válik. Tekintettel azonban arra, hogy a két generációalkotási koncepció eredménye gyakorlatilag egybeesik, ez a , szerencsés" helyzet erősíti vizsgálatunk hitelességét. Kutatásaink alapján úgy véljük, hogy az 23 — Vö. Mannheim 2000: 201—253.
