Oldal 199 [199]
OCR
Önfejűség vagy korszellem? 197 A megválasztott követek közül egy diétán 303-an (67,94%), kettôn 91-en (20,40%), härmon 43-an (9,64%), negyen heten (1,57%), ötön pedig mindösszesen ketten (0,45%) szerepeltek. Felsöbüki Nagy Päl negy alkalommal volt jelen ezeken az orszäggyüleseken, igy megällapithatjuk, hogy bekerült abba a körülbelül 2%-ba, akiket a legtöbb alkalommal választottak vármegyei követté. Ehhez ha hozzávesszük, hogy már az 1807. évi diétán is részt vett, valamint követsége további alkalmakkor is felmerült, bátran mondhatjuk, tekintélye, követi tehetsége Sopron vármegyében hosszú időn át megkérdőjelezhetetlennek bizonyult," miközben kimondottan feszült viszonyt ápolt a megye örökletes főispánjával, Esterházy Miklós herceggel (1765-1833), aki a megye úrbéres földterületének csaknem kétharmadát birtokolta." Csakhogy míg felmenői diétáról diétára a kormányzat támaszai voltak, különös tekintettel dédnagybátyja, nagyapja és nagybátyja szerzett elévülhetetlen érdemeket a bécsi udvar támogatásában, és édesapja sem mutatott értékelhető ellenzéki és/vagy reformer attittid6t,** fels6buki Nagy Pal, mint mar felemlegettük, 1807-ben ellenzéki radikalizmusával és társadalmi érzékenységével robbant be a köztudatba. Uralkodói dorgálásra idézték Bécsbe, egy időre el is tiltották a hivatalviseléstől, mégis egyik vezérlakja lett az 1823-tól kibontakozó vármegyei ellenállásnak, és a titkosrendőrség az 1825-1827. évi diéta időszakában is az ellenzék fáradhatatlan vezérszónokaként, az ifjúság bálványaként jellemezte. 1830-ban ugyancsak az egyik legveszélyesebb szereplőként hivatkoztak rá, meg 1832-1836-ban a liberálisok térnyerése folytán egyre mérsékel20 A család utolsó tagja, aki közvetlenül részt vett a magyar törvényhozás munkajaban, felsöbüki Nagy Päl kisebbik fia, Istvan (1848-1927) volt: a Sopron vármegyéhez tartozó lövői kerületet képviselte több cikluson keresztül, később a főrendiház elnöki hivatalának lett titkára, majd tanácsosa. 4 Részleteket lâsd Melkovics 2013: 20-22., 44-45., 74-75. > Bodnar István és Gárdonyi Albert felemlíti, hogy az édesapa, Nagy Sándor egy 1796-os vármegyei közgyűlésen élesen szembeszállt Festetics Ignác gróf főispánnal, s emiatt felsőbüki Nagy Pál inszurgens hadnagyi kinevezése is késedelmet szenvedett. A történet hitelességét erőteljesen rontja, hogy Sopron vármegye örökletes főispánja Esterházy Miklós herceg volt. A vita ugyan a valóságban is lejátszódhatott, hiszen Festetics 1797-ben és 1809-ben a nemesi felkelő lovas sereg ezredes parancsnoka volt, ebben a vonatkozásban azonban a történet már teljesen más megvilágításba kerül. (Bodnár-Gárdonyi 1918: I. 27.) Macrczali Henrik elemzése szerint Sopron vármegye részletes, ellenzéki szellemű követutasítást készített az 1790—I791. évi diétára, nincs nyoma azonban annak, hogy Nagy Sándor ezt eréllyel és markánsan képviselte volna. (Marczali 1907: I. 214-220.)
