Oldal 198 [198]
OCR
196 Melkovics Tamas egészségügyi helyzetének megrendülése és 1801-ben bekövetkező halála miatt nem folytathatott. Mályusz Elemér értékelése szerint az , új" emberek , becsületes emberek, jó tisztviselők [voltak], de teljesen hiányzott belőlük elődeik nagyvonalúsága, tehetsége, széles perspektívája — ők nem voltak államférfiak. Egy tekintetben felülmúlták elődeiket: az udvarnak azoknál odaadóbb hívei." Ezen a ponton említést érdemel, hogy József felesége a szintén lojális bürokrata, Végh Péter lánya, Anna volt. Végh ugyancsak I795ben lépett feljebb a ranglétrán: tárnokmesterből lett országbíró, így immár ő volt a nádor után a legfontosabb országos főméltóság. Az országbírói és személynöki pozíciókat tehát após és veje birtokolta. József esetén egyértelműen tudatos házasodási stratégiáról beszélhetünk, ami testvéreire is hatással volt: idősebb bátyja, Nagy Sándor a lánya tervezett házassága kapcsán is kikérte véleményét, József pedig áldását adta a frigyre." Felsőbüki Nagy Pál házasodásával is , kilógott?" a családból, hiszen 1812-ben 36 éves korában a soproni polgármester, Morenich Gáspár lányát, Alojziát vette feleségül. A családtagok közül így a legelső volt, aki polgári származású házastársat választott magának." A házasság ráadásul botrányba fulladt, amelynek 1847 és 1853 között válóper lett a vége. Mivel azonban nem engedélyezték válásukat, Pál és Alojzia a különélésükről és a törvényes feleséget illető életjáradék összegéről valószínűleg peren kívül egyezséget kötött. Felsőbüki Nagy Pálnak mindeközben kapcsolata volt egy bizonyos Klein Izabellával is, aki nála 34 évvel volt fiatalabb, s tőle születtek törvényes örökössé tett gyermekei: 1829-ben Pál, majd Júlia és Paulina, végül pedig 1848-ban István. Visszatérve az országgyűlési szereplésre, felsőbüki Nagy Pál abból a szempontból tovább örökítette a családi hagyományt, hogy e téren Sopron vármegyében komoly politikai tekintélynek örvendett, és diétai követi szereplése országgyűlésről országgyűlésre felmerült. A Pálmány Béla által elkészített kétkötetes almanach számításai alapján az utolsó hat rendi országgyűlésen (1825—1848) a 46 magyar vármegyét (a három horvát és a három szlavón megyét nem számítva) összesen 446 követ képviselte. Mivel hét személyt két vármegye is megválasztott, így ténylegesen 439 nemesről kell beszélnünk. 7 Malyusz 1926: 222. Bodnár-Gárdonyi 1918: I. 20. (1795. május 11-i levél, 1795. május 15-i válaszlevél) 5 A fels6biki Nagyok házasodási szokásairól bővebben ír a jelen kötetben Szemethy Tamás.
