Oldal 194 [194]
OCR
I92 Melkovics Tamás politikai életének irányítása, kézben tartása biztosította. Elsőként Nagy Gyorgy (1625-1682) lépett fel a varmegyei tiszti hierarchia felsőbb rétegébe, aki 1658-tól élete végéig viselte a szolgabírói pozíciót. Három fia tovább éltette ezt az örökséget: Pál (1657-—1717) haláláig főszolgabíróként ténykedett, Istvan (1653-1737) és Mihály (1670-1730) pedig alispanként a legmagasabb vAlasztott tisztséget, s ezzel együtt a vármegye tényleges irányítását tartotta kézben. Előbbi 1689-től egészen 1730-ig, megannyi tisztújításon keresztül, több mint negyven évig őrizte ezt a kulcspozíciót. A vármegye irányítását Pál ut6dai vitték tovabb:? Istvan (1701-1766) 1732-t6l al-, majd 1738-t6l 1745-ig főjegyzői feladatokat latott el, Pal (1704-1776) pedig 1738ban az aljegyzői, 1745-ben a főjegyzői teendőket vette át bátyjától, míg végül az 1746-tól 1749-ig terjedő időszakban visszaszerezte a családnak az alispáni tisztséget. Fiai szintén kivették a részüket a soproni közéletből: Pál (r732—1810) főszolgabíróvá lépett elő, míg föszereplönk édesapja, Sandor (1736-1799) 1764-t6l al-, 1771-t6l főjegyzőként szolgálta a megyét, majd 1779-től egészen haláláig, azaz kereken húsz éven keresztül alispánként irányította is azt. Halála után azonban a család már nem tudta visszaküzdeni magát Sopron vármegye tisztikarának elitjébe.4 Felsőbüki Nagy Pál, bár az alispán fiaként nőtt fel, csupán egyszerű, lényegében tiszteletbeli táblabírói címmel rendelkezett, a megye vezetésébe direkt módon sosem volt beleszólása. Tudjuk, hogy 1807. évi országgyűlési szereplését követően az uralkodó Esterházy Miklós herceg főispánnak küldött kéziratában eltiltotta mindenféle hivatalviseléstől, a tiltás azonban csak 1809-ig volt érvényben, pusztán ezzel tehát nem magyarázhatjuk tartózkodását a megyei pozícióktól." Feltűnő továbbá, hogy két öccse, Péter (1781-1843) és Sändor (1782-1852) sem vällalt hivatali teendőket. Miközben tehát a felsőbüki Nagyok a 18. században Sopron vármegye közéletének legkiemelkedőbb családjává léptek elő, jelesül a század több mint felében az alispáni pozíciót is magukénak tudhatták, többen országos közhivataloknál is feltűntek. Az alispánként : — István közvetlen leszármazottai (sitkei ág) elsősorban Vas vármegyéhez kötődtek, de fontosabb megyei tisztségeket nem töltöttek be. 3 Dominkovits 2015: 429.; Pálmány 2019: I. 534., 683. 4 — Az egyetlen kivétel, tehát a család utolsó olyan szereplője, aki legalább a főszolgabírói címet meg tudta szerezni, felsőbüki Nagy Sándor dédunokája, Miklós (1852-1936) volt. > Domanovszky (szerk.) 1935: III. 391-393. Melkovics 2013: 61-65.
