Oldal 193 [193]
OCR
8. FEJEZET ONFEJUSEG VAGY KORSZELLEM? FELSOBUKI NAGY PAL SZAKITASA AZ EVSZAZADOS CSALADI HAGYOMANNYAL Melkovics Tamas ORCID: 0000-0001-8007-05 40 » Nagy Pál 1777-ben született. Ifjúsága kissé zajos volt. S nem hajolván meg sem atyja, sem nagybátyjának, Nagy József kir. személynöknek komoly tekintélye előtt, mellőzte a hivataloskodás kötelékeit. Szelleme függetlenségre ösztönzé, s a magyar közélet pályájára vezeté őt." — Ezekkel a sokat sejtető szavakkal elevenítette fel Bezerédj István 1850-ben," hogy anyai nagybátyja, felsőbüki Nagy Pál pályája kezdetén hátat fordított a családi hagyományoknak, a vele szemben támasztott elvárásoknak, és saját utat választott. S valóban, ha végigtekintünk a felsőbüki Nagyok 18. századi történetén, kitűnik, hogy felsőbüki Nagy Pál szinte minden lényeges ponton ellentétbe került a több mint egy évszázadon át építgetett családi stratégiával, udvarhű felmenőivel szemben ő ellenzéki hangadóként kezdte pályafutását. A kérdés csupán az, hogy a számos alkalommal kiütköző dacos, önfejű jelleme, eltökélt hajthatatlansága terelte őt ebbe az irányba, vagy a politikailag lojális családi légkörből való kilépés a felvilágosodás által , megszédített" kortársak sajátja (is) volt? ÁZ ALAPVETÉS, AVAGY FELSOBUKI NAGY PAL ÉS A CSALÁDI HAGYOMÁNY A felsőbüki Nagyok még a 17. század végén kapaszkodtak fel a társadalmi ranglétrán a bene possessionati körébe, azaz a köznemesi elithez tartozó jómódú birtokos famíliák közé. Innentől kezdve számos tényező, félig tudatos, félig sorsszerű családi , építkezés" segítette, hogy pozíciójukat a 18. század során mindvégig stabilan meg tudták tartani. A biztos hátteret egy vármegye, jelesül Sopron Bezerédj 1851: 4.
