Oldal 171 [171]
OCR
Konfliktusok a családon belül 169 aki úgymond négy-öt éve hitegeti őt házassággal.? Neki inkább azt javasolta felsőbüki Nagy István alnádor, hogy halálát követően — ha alkalmas férjet addig nem találna — vonuljon a pozsonyi orsolyita apácák kolostorába. Magdolna mégsem lett apáca, hanem később hozzáment a Túróc vármegyéből származó, több ágra szakadt főnemesi családból származó, Somogyban középbirtoknyi nagyságú uradalmat kiépítő báró Révay Elekhez."" Ez a Magdolna lett a későbbiekben a családi viszály egyik kirobbantója. Végül az alnádornak két ügyvédi pályát folytató és később jelentős hivatali karriert befutó unokaöccsére, felsőbüki Nagy Pál fiaira, Istvánra és Pálra is kiterjedt a figyelme, akik eddig is , atyafiságos szeretetet" mutattak családja iránt, és akiket megkért családja jogi ügyeinek védelmére. Jelképes gesztusnak, a rokoni szolidaritás kinyilvánításnak és a nemzetségi öröklési rend elismerésének egyaránt tarthatjuk, hogy összes közvetlen leszármazottja kihaltának esetére két később fényes hivatali pályát befutó unokaöccsét, felsőbüki Nagy Pál fészolgabiré fait, Istvant (1701-1766) és Palt (1704-1776) tette meg vagyona örököseive.'s Felsöbüki Nagy Päl a végrendelet szellemében később is rajta tartotta a szemét a rokonság ügyein: 1761-ben a pesti Királyi Táblán mint ítélőmester , üdvösséges intéssel" segítette a felsőbüki Nagy Ferenc fiú- és leányági leszármazottjai közti peren kívüli megegyezést."" 3 Czompé Janos és felsőbüki Nagy Kata, Nagy István alnádor lánytestvére voltak a felsébiiki birtokszomszéd, Czomp6 Sandor (1693-1755) sziilei, ő tehát unokatestvére volt Nagy Magdolnának, akinek házasságot ígért. A családfára: Szluha 2011: I. k6t. 170-171., 311. u — Révay Elek és felesége a Mária Terézia-féle úrbéri összeírás szerint Somogy vármegyében hét településen rendelkezett úrbéres birtokkal összesen 965 hold terjedelemben, amely Fónagy Zoltán osztályozása szerint a korabeli valódi középbirtok kategóriájába esett. (Fónagy 2013 II. 1316.) Magdolnát egy a magyarországi mágnásokat számba vevő 1764. évi összeírás már özvegyként Somogy vármegyei fajszi lakosként említi. (Komáromy 1900: 237.) 5 A 19. század közepének egyik jogi szakkönyve, Frank Ignác munkája szerint: , az ősi jószág nem azé egyedül a? ki bírja, hanem az egész nemzetségé”, de Werbőczyre hivatkozva megerősíti, hogy ágról-ágra szállhat a végrendelkező által meghatározott módon: , az első szerző elágazott maradéka folyvást örökösödik a kitüzött rend szerint”. (Frank 1845: 502., 505.) 6 MNLOL P 643 r. tétel. Évrendezett iratok. 14. cs. Szombathely, 1776. mäjus 31. (Az 1761. június 8-án kelt egyezség átirata.)
