Oldal 168 [168]
OCR
166 Nagy János szembenállást is kiélezték. Itt a perbeli győztesek és a vesztesek a rendiség és a központi hatalom közötti, a 18. század közepétől kiéleződő küzdelemben egymással ellentétes oldalon foglaltak helyet. AZ 1735. EVI VEGRENDELET Az alnádor 1735. október 23-án Felsőbükön kelt végrendeletének egyik legfőbb célja volt (természetesen az ingó és ingatlan vagyon felosztásán túl) annak elkülönítése, hogy mi tartozott az ősi (tehát őseitől örökölt) és az általa szerzett vagyon körébe, illetve annak deklarálása, hogy két felesége közszerzőnek minősül-e. Az örökölt ősi vagyon felsőbüki Nagy István esetében meglehetősen szerény volt: ő 100 tallér értékűnek mondta az apjától, Nagy György szolgabírótól és anyjától, Pintér Katalintól rá maradt vagyont, amelynek része volt egy fél ház Bükön. (A ház másik felét Mihály nevű testvére kapta, de ezt később megváltotta tőle). Ami a szerzett vagyont illeti, fő szabályként, egyfajta értelmiségi öntudattal szögezte le, hogy , ami keveset szerzettem, Tudományom által szerzettem”. Felsőbüki Nagy István első feleségét, tompaházi Tompa Rebekát — noha bevallja, hogy az asszony 3000 forint értékű jószágot hozott a házasságba — nem ismerte el közkeresőnek (magával egyenrangú szerzőnek). Mindezt tette annak ellenére, hogy számos birtokához felesége jogán, annak felmenői által elidegenített jószágokként jutott hozzá. A közkeresői státusz megtagadását két fontos érvvel támasztotta alá az ország első szakjogásza. Először is végig hivatali munkájából élt már pályakezdőként is: 1677-től Kőszeg szabad királyi város jegyzője, rövid időre (1681) bírája is volt a városnak, majd 1684-ben Sopron és 1687-ben Vas vármegye is megválasztotta jegyzőjévés Másodszor első felesége anyai örökségének, a Sitkey család birtokainak (Kis-, Nagysitke, Tokorcs, Bajt, Battyán, Kanotha, Vinás, Véged, Gyűrüs, Hahót)" visszaváltására fordított költségek és a török idején a már meglevő vagyonában tett 4 — Közszerzőnek a nemesi jogban azt nevezték a korabeli jogászok, akinek a neve a szerzőlevélbe, vagyis a szerződésbe be volt írva, kivéve, ha a , fő keresőnek" tartott férj a feleség keresményhez való jogát nem korlátozta, vagyis másképpen nem rendelkezett. (Szijart6 2006: 51-52. és Horväth-Dominkovits 2001: XXXIX.) 5 Chernel 1877: 131., 139. s — Valójában ezen felsorolt birtokok visszavásárlására került sor 1698-ben gróf Esterházy Dánieltől. Tompa Rebeka nagyanyja, Dömölki Andrásné Sitkey Éva
