Oldal 128 [128]
OCR
I26 Nagy János hozni az adóemelés mértékéről.? Fekete György személynök és felsőbüki Nagy Pál ítélőmester nem tudták megállapítani a többséget az elhangzott vélemények alapján, ezért fejenkénti szavazást (votizatio) akartak elrendelni, mire a csendet kiabálás váltotta fel. Az egyik napló szerint a rendbontást elkövető rendeket felsőbüki Nagy Pál arra intette, hogy , ne kényszerítésre tegyék azt, amit még most önként is megtehetnek". A másik forrás szerint az ítélőmester, miután csendre utasította a rendeket, az örökös tartományok előjogaik egy részétől az 1748—49-ben lezajlott Haugwitz—reformok során megfosztott rendjeinek példáját hozta fel a jelenlévőknek: , ha Őfelsége, más örökös tartományok példájára annak Íti. az adónak az] elviselésére kényszerít, vajon mit fogunk tenni? Veszélyes dolog kirälyokkal vetelkedni”.s+ Amikor felsöbüki Nagy Päl jünius ı5-En azt jelentette ki, az adöemelés szükségességére utalva, hogy , utóbb is kelletik adnunk", mondatát Csuzy Gáspár veszprémi követ, az ellenzék egyik vezére szakította félbe: , Kell adni repetálnunk [ti. az adóemeléstől viszszalépünk], mert az kénszeritést jelenteni lâtszatik”. Erre felsébüki Nagy Pál a , kell? szó jelentését magyarázta el ebben az esetben: , Eö Felsége szükségét, Hazánk végső romlása el távoztatására kell adni".55 Felsőbüki Nagy Pál tehát arra a korabeli Európában bevett jogértelmezésre hivatkozott, hogy az ország szükséghelyzetben lévén, az uralkodók pénzügyi hozzájárulást kérhettek a rendektől, amelyet azok nem tagadhattak meg." Csuzy szavaiban ezzel szemben az a rendi értelmezés sejlik fel, hogy a rendek alku nélkül nem kényszeríthetők az adózás elfogadására. Az ellenzéki követ és felsőbüki Nagy Pál személynöki ítélőmester közötti nézeteltérés az 1751. augusztus 11-i alsótáblai ülésen szinte már tettlegességig fajult. Az ítélőmester a királynő által megküldött leiratok törvénybe szerkesztését sürgette, azzal érvelve, hogy az országgyűlésnek ezt a munkát a királynő augusztus 18-i elutazásáig el kell végeznie. Vele szemben Csuzy a rendi ellenzék egyik vezetőjeként a törvények meghozatalának a 52 A szavazási rendet a korszakban írott házszabály nem szabályozta, szokásjogi alapon a század közepén a leggyakoribb a véleménynyilvánítással történő szavazás volt. A szavazatokat mérlegelték, és csak legritkább esetben számolták. A többséget a személynök állapította meg. Mint itt látjuk, ebben a Királyi Tábla személyzete is segítségére lehetett. 5 OK 700.470. Diarium diaetae. 40-41. p. 54 MNLOLN 114 13. köt. 1751. június 12-i ülés. s MNLOLN 114 13. köt. 1751. június 21-i ülés. 56 A necessitas fogalmara: Sashalmi 2015: 103.
