Oldal 120 [120]
OCR
II8 Nagy János ítélőmesterek pályafutásának egyik legtipikusabb végállomásán, a Hétszemélyes Tábla egyik köznemesi ülnöki állásában fejezte be bírói karrierjét és életét is.7 A királyi kegy magasabb szintjét jelezhette a hétszemélynökség, amely sokkal kevesebb hivatali kötöttséggel járt: például elfogadott volt, ha a bírák idős korukkal járó gyakoribb betegeskedéseik miatt gyakran távol maradtak az ülésektől, és a pereket sem a tábla tagjai, hanem a Királyi Tábla személyzete referálta." A Szijártó István által , konszolidációs nemzedék"-nek nevezett generáció tagjaként felsőbüki Nagy Pál még éppen ki tudta használni a III. Károly által reformált és Mária Terézia idején tovább növelt létszámú bírósági szervezet bővítésének előnyeit, de családját már nem tudta bejuttatni a magyar arisztokrácia soraiba." Ennek ellenére sikerként könyvelhető el, hogy a bürokrata köznemességhez tartozó familiáját tartósan benn tartotta a politikai elitben: országos bírósági karriert befutó nagybátyja, István kezdeményezését ő szilárdította meg, és törekvésének sikerét jelzi, hogy fia, József a század végén elnyerte a személynöki méltóságot." Jelen írásomban amellett érvelek, hogy a vármegyei hivatalokat betöltő, majd a kúriai grádicsokat végig járó felsőbüki Nagy Pál számára a diétai szereplés, így 1751. és 1764—65. évi országgyűlés fontos ugródeszka volt ugyan társadalmi felemelkedésében, de karrierjét ugyanilyen mértékben előlendítette gyakorlati közigazgatási és jogi tapasztalatai, és bátyja, Nagy István udvari kamarai tanácsos által mobilizált családi és patrónusi kapcsolatrendszer. A fentebb idézett szerzőkkel ellentétben jelen munkámban én a kvalitatív módszert részesítem előnyben. A vizsgálatba bevont források olyan tényezőkre világíthatnak rá egy életpálya vizsgálata kapcsán, ame7 Seb6k 2017: 31., 45. Az országbírói ítélőmesterséget sok társához hasonlóan felsőbüki Nagy Pál is átugrotta. Sebők Richárd kutatásai szerint 1730 és 1785 között hat-hat alkalommal kívülről, illetve a királyi táblai királyi és érseki ülnöki, öt alkalommal pedig ítélőmesteri hivatalból kerültek be a Hétszemélyes Tábla köznemesi ülnöki posztjára. Varga 1974: 16-17. | 9 Szijérté 2019: 1194-1195.; Szijârto 2021: 140-145. En életkora és életpályája jellegzetességei alapján sokkal inkább ebbe a nemzedékbe sorolnám be, mint a teréziánusba. 1 — Felsőbüki Nagy Pál ennek a folyamatnak kétségkívül haszonélvezője lehetett. A Mária Terézia idején, 1741-ben elrendelt bővítés során a Hétszemélyes Tábla személyi állománya 4 fővel bővült (z főpap, z főnemes, 2 köznemes). Jankovich Miklós, akinek a helyére felsőbüki Nagy Pál 1765-ben kinevezést nyert, ennek a reformnak köszönhetően került 1742-ben a Hétszemélyes Táblára. (Sebők 2012: I9., 39.) 1 Szijart6 2021: 144-145., 415-416.
