Oldal 102 [102]
OCR
Ioo Vámos András magasabb pozíciójába, az országbírói méltóságba.?5 Fekete, Niczky és Brunszvik ekkor már grófok voltak, de a többiek továbbra is köznemesek maradtak. Az országbírói méltósággal kapcsolatban is tehetünk egy nagyon hasonló megállapítást ahhoz, mint amelyet a személynöki állás esetében megtettünk: az 1773 és 1848 közötti háromnegyed évszázadban, csupán három évet (1783-—r786) leszámítva, mindig egy korábbi kancelláriai tanácsost neveztek ki, és közülük csak két személy (gróf Zichy Károly és gróf Cziráky Antal) nem volt köznemesi születésű." Megállapítható, tehát hogy a felsőbb bíróságok vezető tisztségeinek kiemelkedő jelentősége van a tanácsosok további pályafutásában. A Kancellária tanácsosait később a kormányszékek vezető állásaiban is viszontlátjuk. Alkancellárrá nevezték ki hosszabb időre Fekete Györgyöt (1762-1773) &s Almäsy Ignäcot (1821-1826), rövid átmeneti időre Semsey Andrást (1808) és Somogyi Jánost (1809).97 Azonban egyiküket sem közvetlenül kancelláriai tanácsosi pozíciójából léptették elő, hanem mindnyájan később tértek ide viszsza, vagyis köznemesi születésű tanácsosból a Kancellárián vezető nem lehetett. Kancellári méltóságra köznemesi sorból felemelkedő személyt pedig sohasem neveztek ki: ezt az állást fenntartották a sziiletett arisztokrataknak.* A Helytartótanács vezetését és átalakítását bízta az uralkodó 1783-ban (a már gróf) Niczky Kristófra mint elnökre, aki ekkor már régen elhagyta a Kancelláriát, és éppen a Magyar Kamara elnöke volt. Segítőtársat viszont a Kancelláriáról kapott, ugyanis támogatására a király Győry Ferencet nevezte ki helytartótanácsi első tanácsosnak, amely pozíciót az ő kedvéért hozták létre. 1785-ben, Győry távozása után, őt váltva érkezett vissza Helytartótanácshoz a Kancellárián csak heteket-hónapokat eltöltő Szécsen Sándor, aki a második alelnöki állást foglalta el, amelyet pedig az ő számára 95 Fallenbiichl 1988: 73. Nadori meltösägba 1765-ig csak született arisztokraták kerültek, később pedig Habsburg főhercegek. 96 Az utols6 országbíró, ifjabb Majläth György (1839-1848) mar nem szerepel a vizsgalatunkba bevont kancelláriai tanácsosok között, mivel őt már 1808 után nevezték ki a Kancelláriára. 97 Fallenbüchl 1988: 102-103. »8 Itt érdemes megjegyezni, hogy az udvari meltösägok sem älltak nyitva a köznemesi születésű tanácsosok előtt. A későbbiekben mindösszesen ketten emelkedtek ilyen méltóságra, Fekete György és Koller Ferenc, mindketten már grófi cím birtokában. Elöbbi föudvarmester (1766-1773), utöbbi föpohärnok (1778-1786) volt. (Fallenbüchl 1988: 86. és 92.)
