Oldal 71 [71]
OCR
A felsőbüki Nagyok és a Királyi Kúria a késő rendi korban 69 pedig a lombardiai alkirály kamarai előadó tanácsosaként szolgált. 1822-ben a galíciai kormányszék alelnöke, 1825-ben az udvari kamara alelnöke, gróf és magyar udvari kancellár lett." Jól látható, hogy a példák azt a kritikát nem támasztják alá, miszerint az apák a kevésbé jó képességű, a jogszolgáltatásban vagy a hivatali életben tapasztalatlan vagy erre alkalmatlan gyermekük jövőjét szerették volna biztosítani befolyásuk latba vetésével, hiszen Biró János, Nedeczky András és Battha Bálint is vezető hivatalt töltött be a vármegyénél, míg Reviczky Ádám kormányhivatali és katonai tapasztalatokkal rendelkezett. Csak Almásy Pálról és Biró Jánosról mondhatjuk el, hogy ők nem jutottak magasabb állásba annál, mint amit rájuk hagyott az apjuk — igaz, Almásy esetében ez igen komoly feladat lett volna a rendi keretek között. Viszont Battha Bálint, Nedeczky András és Reviczky Ádám is túlszárnyalta az apját, és az utóbbi két tisztviselő ki is lépett a bírósági szervezet rendszeréből, és a korabeli viszonyok között magasabb presztízsű kormányszervek szolgálatába állt. Reviczky fényes karrierjét nyilvánvalóan inkább atipikusnak érdemes tekintenünk a korszak átlagos jómódú birtokos köznemeseinek hivatali pályafutásához képest. A későbbi kutatások feladata lesz pontosan meghatározni azt, hogy a késő rendi korszakban a Királyi Kúriára kinevezett összes bíró közül hányan köszönhették állásukat apjuk beavatkozásának is. Egy további kutatási iránynak tekinthető az, hogy az egyes királyi kúriai bírók hogyan próbálták támogatni a tágabb rokonságuk országos hivatali pozícióhoz jutását. Azonban az eddigiek alapján azt már leszögezhetjük, hogy a Királyi Kúrián belül is találunk példát arra, hogy az apák törekedtek a hivatali állásukat a fiaikra örökíteni. Felsőbüki Nagy József hivatali pályafutására is az jellemző leginkább, ami a fent bemutatott példák nagy részére: annak ellenére, hogy esetében is feltételezhetjük vagy az apja közbenjárását, vagy az apja kúriai szolgálatának figyelembevételét, a fiú jelentős mértékben túlszárnyalta apja karrierjét, és a korszak egyik nagy presztízzsel járó, bizalmi állásába jutott utolsó éveiben. »° Almanach 1863: 314.
