Oldal 61 [61]
OCR
A felsőbüki Nagyok és a Királyi Kúria a késő rendi korban 59 Tábla létszámfeletti ülnöke lett, ahonnan három év múltával alig két esztendőre személynöki ítélőmesterré lépett elő, majd 1841-től 1847-ig nádori/helytartói ítélőmester, a korszak legvégén pedig a Hétszemélyes Tábla köznemes ülnöke volt. A másik csoportba pedig azok a kúriai bírók tartoznak, akik felsőbüki Nagy Pálétól eltérő karriert jártak be már a Királyi Kúria keretei között is. Mind a négyükre jellemző, hogy kúriai pályájukat legkésőbb a józsefi reformidőszakban kezdték meg, ami Majláth Györgyre (t 1821) érvényes, de még inkább az 1825-1827. évi országgyűlést követően: Bartal György, Platthy Mihály és Szögyény(-Marich) László. Majláth György 1786-ban a Dunán Inneni Kerületi Tábla ülnöki székét cserélte a Fellebbviteli Tábla tanácsosi állására. (II. József reformja során ez volt az alsóbb kúriai fórum neve.) A józsefi bírósági szervezet visszaalakítása után Majláth György a Királyi Tábla létszámfeletti ülnöke lett rövid időre, majd 1792-től személynöki ítélőmester, 1795-től pedig nádori/helytartói protonotáriusi tisztséget vállalt. 1798-ban azonban a Magyar Kamara tanácsosa és jogügyigazgató lett, kilépve a Királyi Kúria szűkebben vett keretei közül. Bartal György az 1825-1827. évi országgyűlésen Pozsony vármegye alispánjaként és ellenzéki követeként vett részt, 1831 végén az ő neve is felmerült, mint a személynöki hivatal várományosa, támogatói között volt József nádor és a Kancellária is. De Reviczky Ádám kancellár inkább Mérey Sándor személynöki kinevezése mellett döntött, mert Bartal lojalitását nem tartotta kellőképpen megalapozottnak, mivel még csak néhány éve hagyta el a rendi ellenzéki politikai tábort." Platthy Mihály szintén az ellenzéki hangadók közé tartozott az 1825—1827. évi diétán, akit Bars vármegye táblabírájaként vezettek fel a megjelentek jegyzékébe. Platthy az országgyűlésen — Bartal Györgyhöz hasonlóan - a kerületi ülés jegyzőjének" feladatait látta el, és rátermettségéről vált ismertté, továbbá arról, hogy sokáig a leghevesebb ellenzékiek között lehetett megtalálni. A királyi táblai kinevezés lehetőségének 35 MNLOLO 56 227; Schem. 1837-1848; Közhasznu 1851-1857; Nagy 1857-1868: X. 575. 39 Thaisz 1821: 64-65; Benda (szerk.) 1952: 274; Fallenbiichl 1988: 115. 40 Jegyzék6nyv 1825-1827: I. XIX; Völgyesi 2020: 350. # "A kerületi ülések 18-19. század fordulóján kialakuló munkarendjében az elnöklő vármegyei követek betűrendben követték egymást a dunai kerületekben, míg a tiszaiknál az ülésrend sorrendjében, de a kerületi ülések jegyzői mind a dunai, mind pedig a tiszai kerületben állandók voltak. (Szijártó 2005: 344—345. Vö.: Dobszay 2019: 198-199.)
