Oldal 59 [59]
OCR
A felsőbüki Nagyok és a Királyi Kúria a késő rendi korban 57 kúriai bírók pályafutása emlékeztet az övére, akik felsőbüki Nagy Pálhoz hasonlóan a személynöki ítélőmesteri állásukból közvetlenül - tehát az országbírói protonotáriusi pozíciót be nem töltve — a nádori ítélőmesteri állásba nyertek kinevezést. Az 1722 és 1848 közötti időszakot tekintve hét olyan kúriai bírót találtam, akikre ez igaz. Közülük Almásy János és Beöthy Imre 1785 előtt, Majláth György (Tt 1821)? a józsefi bírósági reformidőszak alatt, míg Platthy Mihály, Széll Imre, Bartal György és Szögyény(-Marich) László 1790 után kezdte meg bírói pályafutását. Nézzük ismét a királyi kúriai hivatalviselés előtti, a kúriai és a királyi kúriai működést követő pályafutásukat! Jelenleg nem rendelkezem adattal arról, hogy Almásy János a személynöki ítélőmesteri kinevezése előtt bármilyen vármegyei tisztséget betöltött volna. Beöthy Imre Bihar vármegye aljegyzői állását biztosan viselte, mielőtt 1771-ben a Helytartótanács titkára lett." Majláth György (t 1821) Hont vármegye tiszteletbeli esküdtje volt néhány hónapig, az adatok szerint nem is viselt egyéb vármegyei hivatalt, hanem 1781-ben az óbudai kincstári uradalom ügyészi, majd 1784-től a Királyi Jogügyigazgatóság királyi ügyészi állását töltötte be.:" Széll Imrét 1816-ban nevezték ki Vas vármegye tiszteletbeli aljegyzőjének, három évvel később szintén Vas vármegyében már tényleges másodaljegyzőnek tették meg, 1821-ben pedig első aljegyző lett, majd 1824-től ő látta el Vas vármegye főjegyzői feladatait.5? Szôgyény(-Marich) László 1826 márciusától Pest vármegye tiszteletbeli aljegyzője, 1829 szeptemberétől pedig Pest vármegye tiszteletbeli főjegyzője volt 1832 augusztusáig, ahonnan a Kancellária tiszteletbeli titkárává lépett elő.33 A fenti adatokból úgy látszik, hogy a tiszteletbeli vármegyei tisztségek betöltése a tényleges vármegyei hivatalokhoz hasonlóan lehetőséget adott a hivatalviselőknek, hogy rátermettségüket bizonyítsák, és néhány év elteltével sikerrel pályáz29 "A késő rendi korszakban két különböző, de apa-fiú viszonyban álló Majláth György is kiemelkedő hivatali karriert futott be. A tanulmányban szereplő György 1821-ben hunyt el, pályája csúcsán személynök és főispán volt. Míg azonos nevű fia 1861-ben halt meg, aki a személynöki (1825—1831) és az országbírói (1839—1848) méltóságot is betöltötte. (Thaisz 1821; Lonovics 1863; Jónás 2002b.) » MNLOLA 57 1773-1777: 80, 534; Nagy 1857-1868: II. 5; Ember 1940: 205. st Thaisz 1821: 64; Benda (szerk.) 1952: 274. 3+ MNL OL O 56 227; Pantzél 1819: 196-197; Bors 1826: 132; Közhasznú 1826-1836; Nagy 1857-1868: X. 575. » Vasärnapi Ujsäg 1893. november 26. 48: 801; Jönäs 2002a: 210; Pälmäny 2011: 702; Berényiné 2012: 49, 64-67. Vö.: Kiss 2016.
