Oldal 57 [57]
OCR
A felsőbüki Nagyok és a Királyi Kúria a késő rendi korban 55 1806 nyarán, ? majd két év elteltével rábízták a személynöki hivatalt,-* melyet azonban az 1808. évi országgyűlésen nem sikerült az uralkodói elvárásoknak megfelelően betölteni.:5 A négy itt vizsgált bíró közül Brunszvik Antal futotta be a legfényesebb karriert, aki — Aczélhoz hasonlóan - a nádori ítélőmesteri állása után a Kancellária köznemes tanácsosa lett 1762-ben, és itt mintegy 13 évig szolgált, 1769-től Esztergom vármegye adminisztrátori teendőit is ellátta, majd 1775. október 7-én grófi rangemelésben részesült. Életének utolsó éveiben Bihar vármegye főispáni székét is elfoglalhatta.?" A fentieket összefoglalva elmondható, hogy felsöbüki Nagy István és Tersztyánszky János pályafutása közel azonos. Mindketten vállaltak vármegyei és városi vezető tisztséget, a Királyi Táblára kerülésük után végigjárták az ítélőmesteri hierarchiát, és karrierjük csúcsát az alnádori tisztség betöltése jelentette. Felsőbüki Nagy István lemondott erről az állásról, míg Tersztyánszky haláláig viselte. Tehát azt mondhatjuk, hogy ők ketten nagyon hasonló, a 18. század első felére jellemző hivatali utat jártak be. A csoportból ketten (Brunszvik Antal és Péchy Gábor) első jelentős állásukat nem a vármegyénél, hanem előbbi a Helytartótanácsnál, míg utóbbi a Tiszán Inneni Kerületi Táblánál kezdte. A csoport háromnegyede vármegyei vagy vármegyei és városi kötődéssel rendelkezett, de az idő előrehaladtával a — jelenlegi adatok alapján — a városi hivatali szerepvállalás eltűnt, megerősödött a vármegyei tisztségek jelentősége, közülük is kiemelkedett a központi, írásbeli és jogi elfoglaltságokkal járó hivataloké, úgymint a főjegyzői, a főügyészi és az alispáni pozíció. Mivel az ítélőmesteri hierarchia minden állomásának betöltése volt a csoportképzés elve, ezért a kúriai hivatalviselés értékelése szempontjából az az érdekes számunkra, hogy milyen állások vállalása jellemző az elemzett nyolc személyre az ítélőmesteri éveiket követően. Így elmondható, hogy a nyolc bíróból hat fő megmaradt a Királyi Kúriai keretein belül. Felsőbüki Nagy István és Tersztyánszky János karrierjének végét — ahogy utaltam már erre — az alnádori tisztség jelentette. Szilassy József, Dókus László, Péchy Gábor és Melczer László a felsőbb fórum, a Hétszemélyes Tábla köznemes ülnökeinek sorába emelkedett. A két utóbbi bíró haláláig viselte ezt az állást, 3 MNL OL A 79 1; Benda (szerk.) 1952: 273. 4 MNL OL A 79 t; Benda (szerk.) 1952: 273; Fallenbüchl 1988: 108. z5 Szijartd 2005: 158. » MNL OLA 57 1773-1777: 178; MNL OLA 79 5; Nagy 1857-1868: II. 241; Fallenbüchl: 1994 70, 76; Czeke 1935: 8; Nagy 2019: 1110, 1116, 1118-1119.
