Oldal 25 [25]
OCR
A forrásvidék, avagy adatok és vázlat a kora újkori Sopron vármegye... 23 nemesség kategóriájába tartozó felsőkáldi Káldy család tagjaira, Ferencre és Péterre utaljak." A szervitori-familiárisi szolgálatot vállaló Sopron vármegyei nemesség tipikusnak tekinthető pályaíveinek felvillantása adja meg a hátteret a felsőbüki Nagy család felemelkedésének a történetéhez. Ez a dokumentum Nagy György (predikátum nélkül), 1663. szeptember 1I-én Bük településen rögzített és a családi levéltárban fennmaradt végakarata, amiből kiderül, hogy a testáló Felsőbükön is rendelkezett fekvőbirtokkal, hitvesét pedig Pintér Katának hívták, akiről ismert, hogy a felsőbüki Nagy családba házasodott be. A végakarat bevezető sorai egyértelműen rámutatnak a forrás keletkezésének aktuális körülményeire. Ez pedig nem volt más, mint a Bécset fenyegető oszmán hadjárat, amely miatt a végakarat készítőjének az uralkodó parancsára hadba kellett vonulnia. Ezért, miképpen azt maga írta: , ha ezen utban szerenczetlensegbül halalom történnik teßek maradekumrol es keves javaimrul illien dispositiot.” A katolikus felekezetű testáló a második pontban hitvesét, Pintér Katát nemcsak e hitében történő megmaradásra, hanem gyermekeinek ugyanezen hitben történő felnevelésére kérte. Lelki vezetőjének Olasz István atyát kérte fel. Chernel Mihályt igaz atyafiként és saját öccsét, Nagy Ferencet pedig atyafiságos magatartásra kérte: arra, hogy özvegyét és az árvákat vagyonukban ne kisebbítsék meg, hanem inkább támogassák őket. A végakarat ötödik pontja a rokonsághoz való viszonyt rögzítette: javait és házi eszközeit, miképpen a ház épületét is, öccsétől pénzen vette, , Nagy Benedeket megis elegetettem mindenestöl belöle", de Nagy Ferencnek még annyival adósa, amennyit egy ekkor ismert, de napjainkra elpusztult alkulevél mutatott. Végrendeletében eszerint hagyja meg a kiegyenlítést. Ezt követően a két utolsó, a hatodik és a hetedik pontban adósságai kifizetéséről intézkedett. Nagy György szolgabíróságával kezdődött Sopron vármegyében a felsőbüki Nagy család hosszú évszázada.? Ő ezt a hivatalát 1658tól 1682-ben bekövetkezett haláláig viselte. Leszármazottai közül a legfényesebb hivatali pályát felsőbüki Nagy István futotta be, aki 1684-ben Sopron vármegye jegyzője, 1689—1730 között pedig alispánja volt. Emellett személynöki (1696), majd országbírói ítélőmester lett (1703). Betöltötte a nadori itelömester hivatalät (1707 elött), vegül n A témara és szakirodalmara: Balogh 2021; Balogh 2022. 2 Horväth - Dominkovits 2001: 55-57. 23 Jelen bekezdés a kévetkez6 szövegre tämaszodik: Dominkovits 2015: 429.
