Seite 20 [20]
OCR
I8 Dominkovits Péter lekvője lett. A megyei rendek fölötti dominanciája nemcsak a rendi korszak egészét, de még a polgári korszakot is jellemezte 1945-ig5 Az Esterházy család kora újkori felemelkedése egyértelműen Pozsony vármegyéhez kötődik, ugyanis a család e megye bene possessionatus nemességéhez tartozott. Az Esterházy család szoros rokonsági kapcsolatban állt az ugyancsak e vármegyéhez kötődő Illésházyakkal. A család felemelkedése Esterházy Ferenc Pozsony vármegyei alispán pályajától indul. A tehetséges, feltörekvő Esterházy Miklös (1583-1645) 1612-ben feleségül vette Dersffy Orsolyát, a felsőmagyarországi mágnás, Mágóchy Ferenc özvegyét. E házasság révén szerezte meg azt a vagyont és birtokállományt, amely társadalmi felemelkedésének az alapját jelentette. Az udvarhű Esterházy Miklós birtokközpontját kiváló érzékkel Munkácsról az összetett Habsburg állam központjának és székvárosának, Bécsnek a közelébe helyezte át, és fekvőbirtokainak törzse az oszmán megszállást döntően kikerülő Sopron vármegye lett. A család alig több mint két generációnyi idő alatt zálog-, majd örökjogon uradalmak sorát szerezte meg, és ez által a század végére Sopron vármegye legnagyobb birtokosává vált. E folyamat szimbolikus megjelenítése, és egyben az Esterházy család tudatos hatalmi reprezentációjának része volt a megyecímer átalakítása. Ez a legfőbb rendi méltóságot a nádori hivatalt is megszerző Esterházy Pál időszakában és feltételezhetően az ő kezdeményezésére valósult meg. A 16. századi határvármegyét szimbolizáló páncélos, kardos vitéz a következő évszázadra az Esterházy család birodalmi hercegi címerét tartó páncélos, kardos vitézzé alakult át A hercegi család megyei rendek feletti uralmát kitűnően illusztrálják a 18. századi megyei közgyűlésekről fennmaradt, a résztvevő rendek névsorát tartalmazó névsorok. Az örökös főispáni hivatalt viselő család gyakran nem a család fejével, hanem egy általa megbízott családtaggal képviseltette magát a köz- és részgyűléseken. Ugyanakkor a személyes jelenlét mellett a birtokkormányzat meghatározó tisztségviselőinek egy-három fős képviselete biztosította a főúri család kontrollját a vármegye rendjei felett. Sopron vármegye 17. század végi nemesi társadalmát leginkább a nemrég előkerült 1674. évi, a vármegye főnemeseiről, nemességéről és szabad királyi városairól összeállított jegyzék (catbalogus) mutatja 5 " Mindezt érzékeltetik a hercegi család szolgálatában álló történész, Hajnal István barátjához, Házi Jenőhöz írott levelei: MNL GyMSVm S L, XIV. 98. Házi Jenő, Sopron város főlevéltárosa irathagyatéka, 11. doboz, Hajnal Istvan és Házi Jenő levelezése, 1913-1939.
