Page 17 [17]
OCR
1. FEJEZET A FORRÁSVIDÉK, AVAGY ADATOK ÉS VÁZLAT A KORA ÚJKORI SOPRON VARMEGYE 16-17. SZAZADI NEMESI TARSADALMAHOZ, A MEGYEI NEMESSEG FELEMELKEDESENEK UTJAIHOZ Dominkovits Péter ORCID: 0009-0008-2874-5262 Sopron vármegye a Nyugat-Dunántúl közepes méretű törvényhatósága, amelynek 1526-1848 közötti birtokostársadalmát, miképpen a Mohács előtti birtokszerkezetét is a nagybirtok és a nemesi kisbirtok kettőssége jellemezte. A Magyar Királyság és az osztrák hercegségek közötti középkori eredetű, a Szent Korona tulajdonlását illető dinasztikus konfliktusok miatt a történeti vármegye nyugati területe a 17. század derekáig Habsburg koronazálog volt. E területeket a 17. század derekáig nem érintették az állami adóösszeírások, és az itt fekvő uradalmak csak a 17. század első felében kerültek vissza a Magyar Királysághoz." A Mohács utáni képet mind országos, mind lokális (azaz megyei) viszonylatban legjobban a korabeli ún. dikális adóösszeírások (conscriptiones dicales) bemutatásával tudjuk felvázolni. A forrásokat közzétevő és elemző Maksay Ferenc a nagybirtokot Too és 1000 porta közé helyezte, míg a jómódú középbirtokot 10 jobbágyportában vagy e fölött határozta meg. Az ezen birtoknagyság alatti birtokokat pedig a nemesi kisbirtok kategóriájába sorolta.? Elemzései alapján a 16. század derekán a Sopron vármegyei jobbágyporták 63,599-a hét nagybirtokos tulajdonában volt. Közülük a legjelentősebb birtokos Nádasdy Tamás országbíró volt, aki I554ben a nádor hivatalára is megválasztottak. A másik két legnagyobb birtokos az indigena Teuffel Erasmus és az enyingi Török család volt. A vármegye birtokszerkezetét ekkor is a szűk középbirtokosság jellemezte, amelynek tagjai az adózó porták mindössze 2090-át birtokolták. A tíz középbirtokból hét világi magánbirtokosé (pl. Míg az osztrák történetírás nemzedékek során foglalkozott e problémakörrel, a hazai történetkutatásban ez Bariska István nevéhez kötődik. (Bariska 2007.) > Maksay 1990. A kézikönyvnek évtizedekkel korábban napvilágot látott egy Sopron megyére fókuszáló tanulmányváltozata is: Maksay 1979.
