Seite 13 [13]
OCR
Előszó II fejezetben (Konfliktusok a családon belül. Vibarok felsőbüki Nagy Istvan alnädor (1653-1737) vegrendelete körül). Melkovics Tamás a kötet nyolcadik fejezetében (Önfejűség vagy korszellem? Felsőbüki Nagy Pál szakítása az évszázados családi hagyománnyal) a család legismertebb tagjának, a reformkori ellenzéki szónoknak a pályafutását teszi vizsgálat tárgyává. Bemutatja, hogy miután a felsőbüki Nagy család lojális tagjai jogászi és hivatali karriereket befutva a bene possessionatus köznemesi elitbe emelték családjukat, hogyan és miért lett a 19. század elején a reformellenzék első jeles képviselője felsőbüki Nagy Pál. Végül az utolsó fejezetben (Négy nemzedék és ami utána következett) a kötet szerkesztője egy szélesebb körű vizsgálat keretébe illesztve összegzi a tanulságokat. Megállapítható ugyanis, hogy a központi királyi hivatalok (Kancellária, Kamara, Helytartótanács, Kúria) vezető hivatalainak betöltése a 18. században csak egy időszakban adott arra lehetőséget, hogy ezen keresztül bizonyos nemesek a családjukat tartósan az elitbe emeljék fel, mert ez az út a professzionális hivatalviselők Mária Terézia alatt felnövekvő generációja számára már bezárult. A vármegyei hivatalokból érkező, majd a központi dikasztériumok vezető pozícióit elfoglaló köznemeseket a század folyamán vármegyei háttérrel nem rendelkező , bürokraták" váltották fel. A mindvégig szervesen a Sopron vármegyei bene possessionatus nemességhez tartozó felsőbüki Nagyok több nemzedéken át történő felemelkedése, majd háttérbe szorulása egyértelműen tükrözi ezeket a folyamatokat. Jelen kötet sajátos mikrotörténelmi megközelítése a családtörténettől a hivatal- és társadalomtörténeti aspektusokon keresztül a magyar politikai elit útjait a 17. század végétől a 19. század elejéig térképezi fel. Ez a , hosszú 18. század" ebben a tekintetben méltán nevezhető e tipikus felemelkedő köznemesi família, a felsőbüki Nagyok évszázadának. Szijártó M. István ORCID: 0000-0003-1800-2998
