Oldal 11 [11]
OCR
ELŐSZÓ: A POLITIKAI ELIT ÚTJAI A KÉSEI RENDISÉG IDŐSZAKÁBAN Jelen kötet nem a felsőbüki Nagy család története, hanem Magyarország hosszú 18. századi története néhány kardinális fontosságú aspektusának beható vizsgálata egyetlen család néhány kiemelkedő tagjának életpályájához kapcsolódóan, szélesebb körre kiterjedő vizsgálatok elvégzésével és a kínálkozó párhuzamok kiaknázásával. Egyfajta sajátos mikrotörténelemről van tehát szó, amely egy család kiemelkedő tagjain keresztül az egész politikai elitről kísérel meg érvényes állításokat tenni. A kötet fejezetei a 17. századi előzményektől a 19. század eleji csúcspontig kísérik figyelemmel a magyar hivatalviselő elit történetét. A felsőbüki Nagy család történetének egyes részletei vagy ürügyeként szolgálnak az általánosabb vizsgálatoknak és az ezekre épülő következtetéseknek, vagy éppenséggel ezek vizsgálatából nő ki az általánosabb érvényű hipotézis. Az első fejezet Dominkovits Péter tollából (A forrásvidék, avagy adatok és vázlat a kora újkori Sopron vármegye nemesi társadalmáboz, a megyei nemesség felemelkedésének útjaiboz) a 17. századi kezdeteket vázolja fel és azt a Sopron vármegyei társadalmi közeget, amelyet a nagybirtokosok, különösen pedig az Esterházy család dominált, ahonnan kiemelkedésre csak az ő szolgálatukon keresztül vezetett út. A második fejezet pedig (Szemethy Tamás: Felsőbüki Nagy István társadalmi mozgástere) a patrónus-kliens kapcsolatok szerepét vizsgálja a társadalmi felemelkedésben. Kiindulópontja felsőbüki Nagy István kapcsolata Esterházy Pál és Pálffy Miklós nádorral. Bemutatja, hogy a 17. században még mindennél fontosabb szervitori kapcsolatok hogyan alakultak a 18. században lazább patrónus-kliens kapcsolatrendszerré, illetve hogy ez miként és milyen mértékben határozta meg a köznemes hivatalviselők 18. századi érvényesülését.
