Oldal 384 [384]
OCR
Nem mindenkinél, de néhány esetben a halál előérzete hetekkel, néha hónapokkal előbb megjelenik. A halál előtt két héttel , látogatók" érkeznek a haldoklóhoz. Erről a jelenségről tudtak az ápolónők. Száztíz ilyen , látogatásnak" egynegyedében az egyik szülő jelent meg, ennél kevesebb esetben a haldokló számára ismeretlen spirituális lény (angyal), 1796-ban pedig már elhunyt testvér. Csak két esetben fordult elő, hogy állatot (kutyát) észlelt a haldokló. A , látogató" közli a haldoklóval, hogy elközelgett a halál órája, de nem kell aggódnia, mert mellette lesz, nem lesz egyedül, kísérni, segíteni fogja. A továbbiakban a haldoklók egy része (tehát nem mindenki) különleges realitást él meg, telve szeretettel és fénnyel, ide vezeti a kísérője. Ebből a különleges állapotból még vissza-visszatér e földi valóságba, de már ennek a spirituális valóságnak a vigasztaló, megnyugtató hatása alatt. Másoknál megfigyelték azt a jelenséget, amit terminális luciditásnak (tudati feltisztulás az utolsó percekben) neveznek. A talán már évek óta demens (Alzheimer-kóros) vagy öntudatlan haldokló a halál előtti pillanatokban egyszerre tiszta tudattal megismeri az ágya körül levőket, elbúcsúzik — majd meghal. Ebben az állapotban megszűnhet a bénaság, agyvérzés következtében megbénult ember felülhet az ágyban. Ezekre az esetekre nincsen orvosi magyarázat. Fenwick emliti azt a megmagyarazhatatlan és ritka jelenséget, amikor a halal pillanataiban a haldokló megjelenik valakinél, akit a halála fájdalmasan érint. Ezeknek a megjelenéseknek vigasztaló, búcsúzó szándéka van. Haldoklási egybeesésnek lehetne nevezni (Sterbebett-Koinzidenz) ezt az élményt, amit tehát nem a haldokló (ő már épp meghalt), hanem hozzá szorosan kötődő szerette él át. A két orvoskutató vizsgálati eredményein kívül mások elgondolkodtató perimortális tapasztalatairól is gyakran hallunk. A halál pillanataiban a legmeglepőbb jelenségek történhetnek: órák megállnak, fény árad a haldokló testéből. C. G. Jung írja, miután a klinikai halál állapotából visszahozták: , Később az ápolónő azt mondta: y Valamilyen világos fény öveztelx Ez olyan jelenség, amelyet ő a haldoklóknál figyelt meg néha!" Vagy a halottas szoba kivilágosodik, házi kedvencek, kutyák, macskák nyugtalanok lesznek, lámpák kihunynak, elektromos berendezések kikapcsolnak, megszólalnak... Ebben az összefüggésben eszünkbe juthat, hogy Jézus halálakor kettészakadt a templom kárpitja. Én magam is számos ilyen beszámolót hallottam személyes beszélgetések során, amelyeket azonban anekdotaszerű és tudományosan nem ellenőrizhető jellegük miatt dolgozatomban csak érintőleg említek meg. Megemlíteni azonban érdemesnek tartom, mert véleményem szerint ezekről a sejtelmes jelenségekről beszélni nem ördögtől való. 5 JUNG 1987, 369. o.
