Oldal 383 [383]
OCR
Azt is meg kell említeni, hogy nem minden lelki élmény kellemes, az élmények 1396-a nyugtalanító volt. Az a mód, ahogyan az ember élt, menthetetlenül visszaköszön a halálában is. Végső soron mindig emberi kapcsolatokról és traumák feloldásáról van szó. Ezek a negatív élmények okozzák a legmélyrehatóbb változást, végső soron ezek a legjelentősebbek. Ezek sem büntetést jelentenek, hanem az emberi méltóság érzését megadva segítenek feldolgozni a traumát. Kerr érdekes megfigyelése, hogy a halálos ágyon átélt élmények a haldoklók számára nem szorulnak magyarázatra. Nem kérdezik, vajon mit jelenthet ez a hasonlat vagy élmény. Egy szokásos álom után felébredve az a kérdésünk: mit jelenthet ez az álom? A haldoklók intuitíven tudják, miről van szó. Nem kérdésekkel, hanem válaszokkal, új belátással jönnek vissza az élményből. Nem reflektálnak az élményre, nem kell feldolgozniuk, nem kell elgondolkozniuk az átéltek üzenetén. Még senki nem mondta: de különös élményben volt részem, vajon mit jelenthet? A haldoklók tudják, miről van szó — arról, hogy szeretik őket, nincsenek egyedül, és jó dolguk lesz. Kerr két kutatást is folytatott hétszázötven kísérő, később gyászoló bevonásával. Úgy találta, hogy ami a haldoklónak jó, az a gyászolónak is jelentős — a haldokló álmai és víziói a gyászolónak is vigasztalóak. Az, hogy hogyan hal meg valaki, befolyásolja a gyászolók gyászát és a veszteség feldolgozását. Kerr beszámol arról, hogy a kutatást nem volt könnyű engedélyeztetni, mert az az uralkodó vélemény, hogy a haldoklókat elzárt, , steril" környezetben kell tartani, hogy ne zavarják őket. A kutatás során mindenki tudta, hogy utolsó napjait éli, de senki nem zárkózott el a beszélgetésektől, őszintén beszéltek életük csúnya eseményeiről is, és senki nem akart más név alatt szerepelni. (Legfeljebb a frizuráját igazította meg az interjú előtt.) A haldoklók örülnek az őszinteségnek, kapcsolatban akarnak maradni: a legtöbb haldokló szívesebben néz egy másik ember szemébe, mint az ágya elé akasztott fehér lepedőre. A továbbiakban Peter Fenwick neuropszichiáter eredményeit mutatom be," aki 2003-ban kezdett foglalkozni a halálközeli élmény és a haldoklás élményeinek hasonlóságával. Abban az időben nem kapott engedélyt arra, hogy a haldoklókat , zaklassa" kérdéseivel, ezért három angliai és három holland hospice-intézmény ápolószemélyzetét kérdezte. Meglepő volt, hogy az orvosok szinte semmit nem tudtak a haldoklók lelki élményeiről, míg a nővérek számára ezek ismert jelenségek voltak. Azt találta, hogy a halálközeli élmény egyes részletei a meghalás folyamatában is megjelennek. Kutatásának eredményeként összeállított egy katalógust az élményekről, amit Christopher Kerr tapasztalatai is igazolnak. 8 Was beim Sterben wirklich passiert. Peter Fenwick im Gespräch. Thanatos TV, https://youtu.be/ bqMo2biu4ro. (Megtekintés: 2024. märcius 18.)
