Oldal 378 [378]
OCR
ta anyag- és energiaáramlásra visszavezetni akarás bűvöletében él. Az általános iskolától az egyetemi oktatásig, különösképpen pedig a természettudományban materialista-redukcionalista, naturalista-evolucionalista nézet uralkodik. Így válik a tudat az agyműködés termékévé és a lelki jelenségek és morális döntések biokémiai folyamatok eredményévé. Egész iskolázottságunk ezen alapul, és még a felvilágosult hívő ember sem vonja kétségbe a materialista tudományosság állításait. Így válnak a tudományos állítások dogmákká, a , materialista tudomány" pszeudovallássá. Úgy látom, hogy ennek következtében gyakran mindaz a lelki-szellemi emberi tapasztalat, amely nem magyarázható a materialista tudomány alapján, ámításnak, önbecsapásnak, tudománytalannak és így komolytalannak minősül. Ilyen obskúrus dolgokkal foglalkozni, azokat komolyan venni és elfogadni babonaságnak számít még egyházi berkekben is. A materialista tudományosság világában felnőve és ebbe beilleszkedve szívünk mélyén Hamlettel együtt mi is így érzünk: , Ó, meghalok, Horatio [...], atöbbi néma csend!" A társasági életben a halálról beszélni nem szokás. Nem jó az ördögöt a falra festeni — talán ez a hiedelem is közrejátszik ebben. Az elmúlt évtizedekben azonban a tudományos kutatás a halál felé fordult. Elisabeth Kübler-Ross óta," aki először folytatott tudományos igénnyel beszélgetéseket haldoklókkal, egyre nagyobb figyelmet szentelnek a haldoklás folyamatának, a haldokló élményeinek és érzéseinek. A hospice-intézmények számának növekedésével és a palliatív ellátás lehetőségének terjedésével az élet utolsó szakaszának fontossága egyre nyilvánvalóbbá válik. Kübler-Ross szerint nem értelmetlen szenvedést jelent egy halálos betegség terminális szakasza, hanem a lelki növekedés különleges alkalma." Sokan az életvégi, testileg és lelkileg is megsemmisítő és megalázó élményt inkább el akarják kerülni. El kell ismernünk, hogy nagy bátorság, létbátorság kell ahhoz, hogy az ember a biztos szenvedés és e világi elmúlás felé békességgel és bizalommal tekintsen. Ezt a hősiesnek mondható bátorságot vélem felismerni Alekszej Navalnij hazatérésében - ez elött tisztelgek írásom mottójában. Ugyanakkor vannak olyanok, akik öngyilkosságba menekülnek a szenvedés és a megalázó kiszolgáltatottság elől; mások Svájcba menekülnek, hogy az erre a célra kialakított intézményben az 6 Shakespeare: Hamlet, 5. felvonäs 2. szin. 7 Pl. KÜBLER-ROSS 1975; 1988; 2010. 8 KUBLER-ROSS 1975.
