Oldal 377 [377]
OCR
ről az oldalról" tekint a halálra. A lelkész egyik legsajátosabb feladata a haldoklók és gyászolók bátorítása, vigasztalása azzal a jó hírrel, amelyik túlmutat a földi életen: az evangéliummal. Ennek a sajátos lelkészi feladatnak nagy szakirodalma van," ám a haldoklásnak ebben a dolgozatban bemutatott, módszeresen vizsgált lelki élményeit annak ellenére sem említi az általam ismert szakirodalom, hogy bizonyítottan nagy vigasztaló hatásuk van. Erről lesz szó a következőkben. A meghalás és haldoklás az élet része. , Épp azért, mert a halált az életben haljuk, a folytonos elengedésben és búcsúzásban [...], míg végül az élet végén, a halál torkába jutunk úgyis, ezért az egész életünk haldoklás, és az, amit halálnak nevezünk, tulajdonképpen csak a halál vége — és csak tőlünk függ, hogy az egész életen át tartó meghalásnak a halála a második halál lesz-e, vagy pedig a halal megöldöklése és az élet diadala" Ahogyan belépünk ebbe az életbe, és a belépés (születés) után még , keressük a helyünket" ebben a világban, éveken át szokunk bele az anyag börtönébe, a tér és idő foglyaiként lehúzandó penzumba, úgy az életből való távozás, a meghalásra felkészítő betegségek és különösen a haldoklás hosszabb-rövidebb időszaka a távozás-szabadulás előkészítése. És ahogyan a gyerekkor az intenzív tanulás időszaka, úgy a terminális szakaszba lépett betegség is a személyiségfejlődés, célfelismerés különleges lehetősége." Hitünk szerint nem a semmiből jöttünk és a semmibe tűnünk. Jézus Krisztus úgy távozott az anyag börtönéből, hogy biztatott bennünket: helyet készít nekünk, hogy ott legyünk, ahol ő van. A rá feltekintő latrot pedig így vigasztalta: ,...még ma velem leszel a Paradicsomban! Ezek a jézusi kijelentések hitünknek, viläg- es emberk&pünknek conditio sine qua nonjai: ha ezeket nem vesszük komolyan, nem vesszük igaznak, és nem ebben az igazságban keressük az életerőt, akkor Krisztust nem vesszük komolyan, és nem az ő megfellebbezhetetlen tanításán tájékozódunk. Az a társadalmi környezet, amelyben már nagyapáink és apáink is felnőttek, a csak anyagot és energiát ismerő kauzalitás és a minden lelki folyamatot pusz3 A sok közül csak egyet említve: WINTER 1976. * RAHNER 1958, 76. 0. > „Lebensfrische” in Todesnahe — Matthias Girke im Gespräch. Thanatos TV, https://youtu.be/Sc]mh7Fvuo. (Megtekintes: 2024. märcius 18.)
