Oldal 372 [372]
OCR
legyen megkonstruálni önmagában egy véleményt, álláspontot, amely az adott életszakaszban számára értelmezhető, és amely akár később alapot is teremthet arra, hogy gondolkodásában konceptuális váltás is bekövetkezhessen. Az imént felvázolt pedagógiai út az etikai témák tárgyalása közben is inspiráló erővel bírhat, mert nem a tudásátadást tűzi ki egyedüli célként, hanem a meglévő tudásra építést és az új elméletekre való nyitottságot. Ezáltal az egyénben zajlik le a konstrukció, amely végeredményben rendkívül személyes folyamat. A konstruktív pedagógia nehezen tud sikert elérni, ha időhöz, teljesítményhez vagy számonkéréshez van kötve. Igényli a szabadságot arra, hogy az egyénben lejátszódó tanulási folyamatok és főként az általuk generált gondolatok érlelődhessenek. A módszer sajátja aközös gondolkodás lehetősége, a vita, az egyeztetés, az érvelés, az együttműködés, vagyis egy kérdező közösség kimunkálása. A fent olvasottakból könnyen levezethető, hogy a jelen iskolai keretek között mindez csak speciális esetben alkalmazható, de a gyülekezetpedagógia területén — véleményem szerint — rendkívül hasznos lehet. Hol lehet ugyanis igazi aktivitást generálni a gyermekek között, ha nem épp az ifjúsági órán? Hol lehet igazán differenciálttá tenni a munkát, ha nem épp ugyanitt? A differenciálásnak pedig minden területen jelen kell lennie, így a célok meghatározásánál, az eszközök használatánál, az elsajátítás útja és logikája tekintetében. Az egész folyamat mozgatója pedig a gyermeki aktivitás, így a játéknak, a problémamegoldásnak, a felfedezésnek is óriási szerep jut. A Magyarországi Evangélikus Egyház zsinata 2024-et az ifjúság és az elköteleződés évének nyilvánította. A döntés magában hordozza annak felelősségét, hogy az egyháznak terve van a felnövekvő generációkkal. A kérdés csak az, milyen evangélikusokat álmodunk az elkövetkező évtizedekre. Önmagukra és a világra odafigyelő, felelősséget vállalni tudó nemzedéket, akik nemcsak ismerik, de értik is az őket körülvevő valóságot, vagy olyanokat, akik a kívülről irányítottság fájó realitásában képtelenek egyéni életük döntéshelyzeteit mérlegelni? Meggyőződésem, hogy a gyülekezetpedagógia és azon belül az ifjúsági munka a gyülekezet védett közösségében megfelelő teret kínálhat a jövő generációja számára arra, hogy saját válaszokat konstruáljon akár az élet kezdetén felmerülő etikai kérdések kapcsán is.
