OCR
megpróbál azonosulni egy már létező ideológia vagy tekintély gondolataival. Az azonosulás feladatot jelent ugyan, hiszen az ismeretszerzés munkája megkerülhetetlen, mégis viszonylag egyszerűen teljesíthető cél, amelynek elérése által a megszerzett tudás biztos alapot nyújthat a mindennapokban. Az igény minderre érzékelhető, hisz például a különféle felekezetek válaszainak megfogalmazására még abban a szekularizált világban is kereslet mutatkozik, amelyben élünk. Mindezt az egyház a társadalomban betöltött szerepének jelentőségeként értékeli, de félő, hogy az így — sokszor kényszeresen — megfogalmazott válaszok épp az egyénben végbemenő morális fejlődés szubjektivitását gátolják. Második megoldásként kínálkozik az eltérő álláspontok megismerése, összevetése és a közöttük való mérlegelés. Mindez igazi kihívást jelent, hiszen bizonyos esetekben a válasz nélkül maradás bizonytalansága is felmerül. A döntés mégis folyamatos lehetőséget is teremt arra, hogy szüntelen vizsgálat tárgyává tegye az egyén saját meghatározottságát, nyitott maradjon az esetleges új eredmények, új nézőpontok, új gondolatok iránt. Kérdés azonban, hogy a posztmodern kor által felvetett számtalan erkölcsi dilemmát lehetséges-e egyenként alapos vizsgálódás tárgyává tenni, nem veszik-e el az egyén a számtalan erkölcsi kérdés tengerében. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a társadalom jelentős része e két lehetőség helyett egy harmadik utat választ: ignorálja a legtöbb erkölcsi kérdést, bízva abban, hogy vagy nem kell vele a mindennapokban szembesülni, vagy ha kell, akkor sem fogja érezni hiányát a tudásnak, mert lesz valaki — döntően egy intézmény vagy szakember -—, aki átsegíti a bizonytalan pillanatokon, saját meggyőződését az egyénre érvényesnek tekintve. Így a döntés vagy elköteleződés kényszere megszűnik ugyan, azonban realitássá válik Szászné Molnár Zsuzsanna megfogalmazása: ,,...kevesek tudása befolyásolja a tömegek tetteit." Ezt a helyzetet nevezhetjük akár egyfajta morális kiskorúságnak is, hiszen mellőzi a saját álláspont megkonstruálásának feszültségét, de az azonosulással járó feladatra sem vállalkozik, így a döntés autonómiájának feladásával egyfajta folyamatos kiviilről irányítottság" sodrásába kerül. Mindez pedig sok esetben a személyiség dezintegráltságához, folytonos bizonytalansághoz vezethet, amely magában hordozza a tabusítás és az adott témát tudatosan kerülő, szorongó magatartás veszélyét is. Az élet kezdetével és az élet végével kapcsolatos erkölcsi kérdések tárgyalásánál fokozottan találkozunk ezen hozzáállással, sőt tudományos kutatások eredményei is alátámasztották, hogy az ismerethiány, valamint az erkölcsi kérdések tudatos, vagy ° SZASZNE MOLNAR 2009, 91. 0. 10 KAPITÄNY-KAPITÄNY 2014.