Oldal 361 [361]
OCR
megfigyelhetjük, akik halászokból és vámszedőkből lettek vándorprédikátorokká, gyülekezetalapítókká, apostolokká. Nem mentek, nem mehettek vissza oda, ahonnan a kereszthalál traumatikus és a feltámadás ellenállhatatlan tapasztalata előtt jöttek. s, Megérkezünk valahová, ahol úgy érezzük, otthon vagyunk. Egy olyan helyre, ahol ápolhatjuk és táplálhatjuk a testünket és lelkünket, a függetlenségünket és a kapcsolatainkat, és ahonnét továbbléphetünk egy tudatosabb, a szolgálat és a feltétel nélküli szeretet által meghatározott élet felé." Mit tanulhatunk Jézustól a halálról és a halál utáni életről? A kereszténység egyik legfontosabb tanítása, hogy van élet a halál után. Ezt a tanítást abban az esetben is fontos hangsúlyozni, amikor valaki túlélőként megmenekül, de még alig él, diszfunkcióval, poszttraumás stresszel küzd. A mennyország ebben az esetben a poszttraumás növekedés szimbólumává válik, de minden bizonnyal több is annál. Jézusnak sem volt egyszerű oda eljutnia. Megkínozták, meghalt, szembesült a sebeivel, megmutatta őket, szembesített vele másokat is, beszélt róluk, értelmezte őket, narratívát keresett és adott, magának és másoknak is. A kereszténység és a keresztény ember motivációja és teológiája nem koncentrálódhat csak a túlvilági, vagyis a tényleges testi halál utáni létre és ígéretekre. Jézus működésében, tanításában és azokban a cselekedetekben, amelyeket feltámadása után tett, világosan látszik, hogy a természetellenes , kvázi" halál ellen folyamatosan és fokozottan küzd. Van élet a halál után. Van élet a tékozló fiú számára és Jairus lánya számára is, akikkel Jézus szerint nem kevesebb történt, mint hogy feltámadtak, és feltámadásuk ténye nem a tényleges testi haláluktól függött, hanem attól, hogyan élnek tovább. Ha a tényleges testi halál után a mennyország a cél, a remény és az ígéret, akkor mennyivel inkább ígéret ez abban az esetben is, amikor még nem haltunk meg, hanem traumatúlélőként vegetálunk, szenvedünk, egy helyben toporgunk. Edith Eva Eger is ezt a célt tűzte ki maga elé, a feltámadást és mások segítését egy új élet, egy új életminőség felé. A poszttraumás feltámadás és növekedés lehet ilyen — még az életben megtapasztalt — átalakult, mennyei állapot. Fontos észrevenni, hogy Jézus sem jutott el ide azonnal és automatikusan, hanem egy folyamatot figyelhetünk meg a feltámadása utáni negyven napban. Nem ment rögtön a mennybe, negyven napig sebeivel együtt még a tanítványaival maradt. Szembesítette őket. Beszélt hozzájuk. Minket, jelenkori tanítványait is ugyanezekkel a sebekkel és a feltámadás lehetőségével szembesít. Mit tanít ez a negyven nap? A szenvedésből, a sebekből is születhet új élet. 17 SHIRO 2023, 39. O.
