Page 360 [360]
OCR
és olyan környezetet biztosít, ahol biztonságban érezhetjük magunkat"" Jézusnak a tanítványi közösség volt ez a biztonság, a tanítványoknak pedig Jézus. Nagyon sok időt fordítunk Krisztus kereszthalálának értelmezésére és újraértelmezésére. A feltámadás utáni történetek megmutatják a trauma és az általa okozott halál utóéletét. Ezek újraértelmezése közelebb vihet minket saját sebeinkhez és egy új élet lehetőségéhez. Mit tanulhatunk ezekből? Shelly Rambo a Resurrecting Wounds: Living in the Afterlife of Trauma (Feltämadö sebek: Élet a trauma utóéletében) című kötetében ír erről az utöeletröl. A keresztenység bővelkedik a túlvilági életről alkotott képekben, teológiai magyarázatokban, liturgikus gyakorlatokban, amelyek a halálon túli világról alkotott képünket formálják. ,Ezek a viziék nagyrészt a túlvilági élet leírására összpontosítanak, és egy olyan jövőbeli helyre, amely a Jézusban mint Krisztusban a hívő keresztények számára van elkülönítve. A túlvilági élet a túlvilági létet jelzi — a jelen életen kívüli teret és időt. És mégis, amikor a feltámadást túlvilágiként fogjuk fel, elszalasztjuk a lehetőséget, hogy a feltámadásról ebben a világban beszéljünk. A feltámadás jelentése felé fordulva a keresztény teológiában a trauma tanulmányozásán keresztül megkérdőjelezzük a természetes és a természetfeletti, a földi és a mennyei közötti feltételezett felosztást. Ha rávilágítunk arra, hogy a bibliai szöveg milyen a trauma kontextusában, akkor a feltámadás nem annyira arról szól, hogy az élet legyőzi a halált, hanem inkább arról, hogy az élet feltámad a halál folytonossága közepette. Jézus visszatérése egy olyan életről való gondolkodásra ad lehetőséget, amelyet sebek jellemeznek, és amely mégis újjáteremtődik rajtuk keresztül!" Shelly Rambo feltámadásteológiája kimeríti Edith Shiro kritériumait a poszttraumás növekedés fázisairól. Azzal, hogy Jézus megmutatja sebeit, tudomásul veszi a múltbéli esemény fájdalmát és azt, hogy ez mekkora befolyással volt az életére. Nem tünteti el a sebeit. Tudatosítja saját magában és a tanítványaiban is, ezzel együtt pedig elfogadja, hogy ez történt vele. Biztos helyet, menedéket keres olyan embereknél, akikkel biztonságban érzi magát. Új narratívát ad, ezt láthatjuk például az emmausi tanítványok történetében. Egészen Mózestől kezdve megpróbálja elmagyarázni nekik, hogy mi is történt vele, hogyan is kell érteni az ő életét, szenvedését, halálát, feltámadását. A traumatikus tapasztalatból származó újfajta világfelfogást, új szövetséget, új istenember kapcsolatot mutat meg, amelyből végül új vallás lesz. Végül pedig eljut az átalakulás fázisába. Eza mennybemenetelhez hasonlít, annak ellenére, hogy a poszttraumás növekedés nem túlvilági esemény. Ezt Jézus tanítványainak átalakulásán is 5 Uo. 90. o. 16 RAMBO 2017, 207. o. Ford. G. B.
