Oldal 297 [297]
OCR
lósítását, ahelyett hogy biztatott volna az alkalmazásukra, de figyelmeztetett volna a potenciális veszélyekre!" A 18. századi angliai metodista ébredésben nagy szerepet játszottak a különféle típusú közösségek. A metodizmus alapítója, John Wesley korántsem volt korának legkarizmatikusabb prédikátora. Nem volt nagy teológus sem, Kálvin János vagy Luther Márton személyéhez mérve, viszont Wesley a gyakorlati szervezés területén egészen kiemelkedő képességeket mutatott fel: a megtérőket vallási társaságokba szervezte, amelyeket aztán kisebb, körülbelül egy tucat emberből álló osztályokra osztott." Wesley minden jel szerint szervezői lángelme volt. Sikerült létrehoznia egy átfogó, de gördülékeny rendszert, amely segítette a híveket Jézus követésében.? A metodista mozgalom tulajdonképpen egy olyan tanulóközösségekre épülő tanítványi ökoszisztéma volt, amely működött. Ha rendszerben szeretnénk látni a korai metodista mozgalom működését, érdemes felelevenítenünk a metodizmus négy mindenkire érvényes alapelvét az üdvösségről. Ez négy jellegzetes hangsúlyt jelöl ki, amelyek John Wesley tanításának és prédikációinak arminianizmusából származnak. Az eredendő bűn, a kegyelemből, hit által kapott üdvösség, az üdvbizonyosság és a megszentelődés kardinális tanításait tartalmazzák: 1. Mindenkinek szüksége van üdvösségre. 2. Mindenki megmenekülhet. 3. Mindenki tudhatja magáról, hogy megmenekült. 4. Az üdvösség az életünk minden területére kihat.? A négy alapelvnek megfelelően a korabeli, 18. századi metodisták négyféle közösséget gyakoroltak: a nyilvános, szabadtéri istentiszteletet, a társaságokat, az osztálytalálkozókat és a bandeket. Ez a négyféle közösség egymást átfedő rendszerben működött az érdeklődők megszólításától a csoportba szervezésükön át a személyes jellemformäläs mélységéig.% A legkisebb volt a három-öt fős tanítványi kiscsoport, a band, amely esetenként bűnvalló közösségként működött, a szemé30 COMISKEY 2015, 85—86. o. 31 GLADWELL 2007. 32 HENDERSON 1997. 3 A „metodista evangelium” 6sszefoglalasa, amelyet néha ,epworthi négyszôgnek” is neveznek. W. B. FITZGERALD fogalmazta meg 1903-ban The Roots of Methodism (A metodizmus gyékerei) cimti könyveben (173-176. 0.). George Eayrs 1909-ben egy ötödik tételt is hozzáfűzött: , Mindenkinek hirdetnie kell az üdvösségét! 34 GALLATY 2015.
