OCR
szimbolikus értelmezés stb.), valójában a titok titok maradt, sőt a titkok közül is a legnagyobb. Nem véletlen hát, hogy az úrvacsora kapcsán a magnum mysterium (nagy titok) kifejezést használja a szakirodalom. Mivel a katekumének hite még nem volt (hivatalosan és ünnepélyesen) megvizsgált hit, ők nem vehettek részt az istentisztelet második felén. Még meg kellett tanulniuk a hit titkát ahhoz, hogy elhívásuk és döntésük nyomán vehessék a hit ajándékát, a hitet adni tudó Szentlelket. Ez előtt a vizsga előtt csak az igében jelen lévő Krisztussal találkozhattak, majd annak végeztével távozniuk kellett. Amikor az egyház megvizsgálta hitüket, s megkapták a keresztség szentségét, akkor vehettek részt a másik szentség, az úrvacsora kiosztäsäban. (A keleti liturgiafejlödes sorän, a gyermekkeresztseg gyakorlatäban a két szentséget már együtt szolgáltatják ki, azaz a csecsemőt a keresztség után közvetlenül megäldoztatjäk.) Luther ide nyúlt vissza, amikor arról szólt, hogy az úrvacsoravétel kapcsán meg kell vizsgálni a ,kommunikálókat; azaz mindazokat, akik részeseivé válnak a titokzatos közösségnek, a valóságosan jelen lévő (praesentia realis) Krisztusnak. Az 1523-ban megjelent Formula missae iratában veti fel annak szükségességét, hogy a gyülekezet ilyen módon komolyan vegye a második szentséget. Ennek a reformátor által ajánlott — időről időre megismétlődő — , vizsgának" a kérdése az volt, hogy a kommunikáns tisztában van-e azzal, hogy mi is történik az úrvacsorában, azaz mi a szentség lényege. Ez volt a (Luther által egyébként nem támogatott) konfirmáció később rögzült gyakorlatának egyik komponense. A liturgia lényegével ellentétes mindennemű konferálás, technikai bejelentés, ismeretterjesztés vagy utasítás. Bár ez ma divatszerűen elterjedt — a jobban érthetőség vélelmére alapozva —, a hagyomány arról tanúskodik, hogy ilyen nem volt. Igy hat potcselekvésként kell értelmezniink az ilyen „bövitmenyeket”. Mivel nem voltak , fellazító" köztes szavak, magyarázatok és bejelentések, annál nagyobb súlya és mélysége van egy ilyen, a katekuméneket felszólító mondatnak. Az Aranyszájú Szent János által jegyzett s a mai napig legelterjedtebb liturgiának ez a manapság is hangzó mondata tehát messzebb visz: a keresztény lét tanulás-, a liturgia tanító jellegére utal, s ennek nyomán érdemes megvizsgálni a liturgia és tanulás-tanítás kapcsolatát, összefüggéseit és módozatait. A liturgiának nem csak érzelmi vonatkozásai vannak. Nem csupán egy megható, szép, felemelő, andalító stb., azaz emocionálisan ható eseményről (emberi rítusról) van szó, hanem olyan , összművészeti alkotásról; amelynek akkor lesz részese az