Seite 193 [193]
OCR
Az iskolai hitoktatásban a magyarországi viszonyok között alapvetően a serdülőkor közepéig, nyolcadik osztályig kísérjük a tanulókat, kisebb létszámú nagykamasszal találkozunk az evangélikus és egyéb felekezeti középiskolák hittanoscsoportjaiban. Az iskolai hitoktatás egyik meghatározó eleme a kerettanterv, amelyet azonban a helyi tanterv és a tanmenet segítségével könnyen az adott csoportra szabhatunk. A hetedik és nyolcadik osztályos tankönyv koncepciójában lehetővé teszi, hogy mind a heti egy, mind a heti két tanórás csoportok használhassák. Lehetséges gyakorlat, hogy a tanulókat bevonjuk az év elején a tanmenet és a tematikus tervek kialakításába oly módon, hogy részt vesznek — például szavazással — a preferált témák kiválasztásában, az egyes témák óraszám szerinti súlyozásában. Inspirálhatjuk a tanulókat, hogy fogalmazzák meg a téma kapcsán előzetes kérdéseiket, tegyenek fel kérdéseket egymásnak, és vitassák meg azokat, fogalmazzanak meg véleményeket. Az előzetes tudást, véleményt és kérdést ne csak mozgósítsuk, hanem reflektáljunk is rá akár több különböző ponton a tanóra során (pl. helyváltoztatással jelezhetik, ha változik a véleményük a bibliai történet megvitatása vagy egy-egy teológiai idézet megismerése után). A konfirmációs oktatás során nehéz a saját teológiai nézetek és kérdések mozgósítása, hiszen egy kanonizált hittartalom elsajátítását végzik a fiatalok, amelyre még nem feltétlenül reflektálnak egyénileg, illetve nem feltétlenül teszik belsővé. Az interiorizáció előtt a tizenkét-tizenhárom éves életkorban még döntően a példaképekkel és a kortársakkal való azonosulás révén alakul a hit- és közösségi életük. Izgalmas lehet mindazonáltal a folyamat elején bátorítani őket a saját implicit teológiájuk, istenelképzelésük, Jézus-képük megjelenítésére. Ezeket a produktumokat aztán — hasonlóan a közösségi médiához - lehet egymásnak kommentelni, egymás között kapcsolópontokat keresni. Ez a fiataloktól származó teológia segíti a csoport vezetőjét abban, hogyan tud kapcsolódni a hitvallásos teológiával a konfirmandusok már meglévő attitűdjeihez. A tanulópárok is érdekes többletet adhatnak, például ha egy-egy ifis vállalja a konfirmandusok tutoriális rendszerben való támogatását, ami egyszerre jelenti a vizsgára való készülést, az érzelmi támogatást (lelkigondozäs, bátorítás), valamint a konfirmandusért és vele együtt közösen történő imádkozást. A legnagyobb szabadság talán az ifjúsági munkában kínálkozik, hiszen itt nem köti a csoportot semmilyen előre meghatározott tanterv vagy végcél, hanem nagyfokú részvételre nyílik lehetőség, és a tagok bevonódása nagymértékben megnőhet attól, hogy maguknak állítják össze a csoport tematikáját, maguk határozzák meg az alkalom kereteit, menetét, , liturgiáját; szabályait. Az ifjúsági vezető itt lubickolhat a kísérő szakértő szerepében, figyelhet a tagok egyéni szükségleteire, a csoport dinamikájára. A csoport maga döntheti el, hogy összeállít-e egy tematikus sorozatot,
