Oldal 153 [153]
OCR
bölcsek győzködik a világjáró Magellánt sok más iskolai tantárgy között a héber nyelv fontossägäröl.” Az eperjesi kezdeményezés nem maradt követők nélkül. Egy 1673-es lőcsei latin iskoladrámában a Krisztust alakító diák héber nyelvű prológussal vezeti be a darabot. Ennek szövege sajnos — az eperjesi költeményhez hasonlóan — szintén nem maradt ránk, csak a színlap és a szereposztás. Az 1671-ben kezdődött szisztematikus vallásüldözés (az ún. gyászévtized) jelentős emigrációs hullámot indított el Magyarországról elsősorban északnyugati irányba (a német tartományokba, Sziléziába és Lengyelországba). A hazai evangélikus teológusok többsége döntött a kivándorlás mellett. Az emigránsok frekventált úti céljai közé tartoztak az egyetemi és iskolavárosok is, ahol diákkorukban kiépített kapcsolatrendszerükre támaszkodhattak, magántanításból tarthatták el magukat, néhány ösztöndíj is megpályázható volt, és egyéb elfoglaltság híján tanulmányaikat is folytathatták. Többen ekkor pótolták be korábban elmaradt magiszteri fokozatszerzésüket is. A kényszerből erényt kovácsolva pezsdült fel a magyarországi diákok közösségi élete az egyetemeken az 1670-es években. Az alkalmi nyomtatványok a korábbi évtizedekhez képest jelentősen megszaporodtak, és ezekben újra találunk héber költeményeket.?! Ebben a közegben szocializálódtak azok a személyek, akik az emigrációból hazatérve az 1680-as évektől kezdve — a reformátorok eredeti elvárása szerint — rendszerszerűen állították helyre a héberoktatást a középiskolai tantervekben.? Közéjük tartozott Johannes Fridelius (1638—1719),? a soproni gimnázium igazgatója (1684-1712) es az ifjabb Johannes Burius (1667-1712), 1697-töl besztercebänyai rektor, Bél Mátyás (1684—1749) tanara és példaképe." A 18. század elejétől kezdve pedig Bél Mátyás pietista ihletésű pedagógiai reformja vált meghatározóvá a hazai evangélikus oktatásban. Bél, aki mellesleg produktív 2% RMNY 4: 3220. 30 RMNY 5: 3907. Az 1660-as pozsonyi tanrendtervezet, mely a heberoktatäst is tartalmazza, valószinüleg nem ment ät a gyakorlatba: MARKUSOVSZKY 1896, 56-58. o. 31 RMK III: 2925, 2932, 6703, 7743; VD17 125:0394.43B. » Lasd példaul az 1694-es pozsonyi tantervet: MARKUSOVSZKY 1896, 118. o. 33 MULLNER 1857, 64—65. 0.; RMSZ 1: 262; v6. RMNY 4: 3015. 34 MARKUSOVSZKY 1896, 130. 0.; ROSENAUER 1876, 83-90. 0.
