Oldal 136 [136]
OCR
vonulás az alóv oVros lelki elhagyásának első lépése volt a belső gondolatoktól és gonosz szenvedélyektől való megszabadulás által."" A pusztai remetékkel kapcsolatosan fontos szem előtt tartani, hogy legfőbb vágyuk, amely erre a különös életformára sarkallta őket, az volt, hogy , helyes viszonyba kerüljenek Istennel? Ennek előfeltétele pedig az önismeret, a saját bűnösséggel — vagyis ,az önösséggel és az Istentől való elidegenedettséggel — való konfrontáció volt”! Erről szól a következő mondás: „Egy testver ezt kerdezte Pojmen abbätöl: »Mit kell tennem a cellamban?« O ezt välaszolta: »Az elet a celläban kivülröl nezve kétkezi munka végzése, napi egyszeri étkezés, hallgatás és szemlélődés. A cellában való rejtett előrehaladás ez: elkerülni az önvádat, bárhová menjen is az ember, megtartani az imaidőket, a rejtett dolgok felett pedig nem elsiklani. Ha eljutsz odáig, hogy a kétkezi munkától szabad leszel, akkor menj a közösségbe, és imádkozz zavartalanul. A legfontosabb ez: juss közösségre a jóval, a rossz társaságától pedig tartsd tavol magad.«”” A csendességben folytatott lelki élet együtt jár olyan külső tevékenységekkel, amelyek az időt és a teret strukturálják (munka, étkezés). A külső rend szemmel nem vagy csak alig látható belső előrehaladást hoz magával. Ezt a belső fejlődést vagy érést úgy ismeri fel önmagában a szerzetes, ha az önmagával szembeni elmarasztaló gondolatai (önvád) a különböző élethelyzetekben egyre kevésbé jelentkeznek. Azaz önazonosan lesz képes jelen lenni különböző szituációkban. A belső előrehaladás másik biztos jele, hogy a szerzetes azt tapasztalja magán: egyre kevésbé felszínes a figyelme. Mélyebbre lát a dolgok felszínénél, belső öszszefüggések tárulnak fel előtte. Poimén abba ezt így fogalmazza meg: már nem siklik el a rejtett dolgok felett. A cellában folytatott ,,csend-élet" kapcsolatba hozza, közösségbe helyezi az embert. A jóval is és a rosszal is. Fontos megkülönböztetnie, hogy ami csendességében kialakul benne, az valami nagyobb jónak a része, vagy valami rossznak, esetleg negatívnak. 10 MÜLLER 1993, 218. o. 1 Uo. 149. 0. 2 AP 742.
