Seite 126 [126]
OCR
felirat megtalált formájában harmincnégy soros, bár a vége meglehetősen töredékes, és feltételezhető, hogy eredetileg hosszabb volt. Keletkezési idejét körülbelül Kr. e. 830-ra teszik. Ezzel sokáig a héber nyelv legkorábbi nyelvemlékének tartották. A móábi és a héber nyelv ugyanis egymás dialektusai, olyannyira, hogy a vaskorban a két nép valószínűleg jól megértette egymás beszédét. Nem csak a beszéd és az írás köti össze viszont a móábi és a héber népet. A Szentírás is elismeri, hogy a két nép rokona egymásnak. Bár a Szentírás több helyen beszámol eme testvérnépek összeütközéseiről, legalább ennyi szöveghely utal arra is, hogy Móáb népe és a héberek békés interakcióban éltek egymással. Ebbe az irányba mutat a régészet is. Móáb és Izrael vallási és minden egyéb kulturális szempontból is a külső szemlélő számára olyannyira hasonlónak tűnhet, hogy ma már nehéz megfogni, melyek azok a pontok, amelyek alapján a két nép saját önálló identitását meghatározta." Az egyik ezek közül biztosan az volt, hogy Izraelben Jahvét, míg Móábban Kemost tisztelték nemzeti istenként. Kettejük kultusza viszont, csakúgy, mint a két állam szervezete nagy hasonlóságot mutat. Erre utal egyebek mellett a Mésa-felirat szövege is. Innen, a feliratból tudtuk meg azt is, hogy ariél nemcsak a jeruzsálemi templomban volt, hanem Jahvénak volt ariélje más, akár Izraelen kívüli városokban is." Megtudtuk továbbá, hogy ariélje nemcsak Jahvénak volt, hanem más, a térségben tisztelt isteneknek is."" Ennek kapcsán fontos fejlemény volt a társtudományokban, hogy bár André Lemaire kimutatta, hogy a felirat harmincegyedik sorában szerepel Dávid király neve," a tizenkettedik sor ariél-Dwdh kifejezése nem rá utal, hanem valószínűleg egy istenség neve." Barstad és Becking egyébként szintén egy akkor frissen, 1993-ban megtalált felirat, a Tel Dán-sztélé fordítása és értelmezése nyomán jutottak erre a következtetésre. Az ariél tehát a feliratokban egy istenekhez kapcsolódó kultikus tárgy volt. Erről eszembe jutott, hogy Ez 43,15 is beszél ariélről, amely szintén kultikus tárgy, mégpedig a templom oltárterében. Ezt a teret pedig Ez 41,21—22 is leírja. Utóbbi passzus fordításai általában azt mondják, az oltár a legszentebb előtt volt. Csakhogy Rási, a Kr. u. 11. századi tudós rabbi az ősi arámi bibliafordítás, a Jonatán-targum nyomán azt mondja, az oltár maga az Isten dicsőségének arca," 4 Ezt a kérdést vizsgálom az Evangélikus Hittudományi Egyetem Doktori Iskolájában jelenleg készülő PhD-értekezésemben. 15 Vö. Mésa-felirat 14—18. sor: , És így szólt hozzám Kemos: Menj, és foglald el Nbh-t Izraeltôl! [...] És elvettem onnan az ariéljét Jahvénak! (Saját fordítás.) 16 Vö. Mésa-felirat 11—12. sor: , És kiirtottam az egész népét a városnak [...]. Aztán elhoztam onnan Dwd-jänak arieljet? 77 LEMAIRE 1994. 18 BARSTAD-BECKING 1995. Az „elött” szöt a heberben az , arc" szóból képzik.
