Oldal 116 [116]
OCR
játszott benne a területileg is egységesülő Izrael stabilitásának kialakulásával együtt járó konfliktusok sorozata a környező népekkel. Ezekben a szembekerülésekben kánaáni szokás szerint, a temporális monolátria elve alapján Izrael jellemzően JHVH-t hívta segítségül" egészen a dávidi időkig, amikorra állandósulni kezdett az uralkodói udvart erősítő JHVH-kultusz. A vallási identitás hangsúlyozása a királyság előtti korról szóló leírásokban tovább növeli Izrael elkülönülését a Kánaán területén élő többi néptől. A deuteronomista teológiai szándéka a kiválasztottságtudat erősítése, amelyet a vallási identitás táplál. , Hiszen te Istenednek, az Úrnak szent népe vagy. Téged választott ki Istened, az Úr valamennyi nép közül, amely a földön él, hogy az ő tulajdon népe légy? (5Móz 7,6) Az ehhez hasonló jellemző kijelentések, mint amelyet a Deuteronomiumban többször is olvashatunk" a honfoglalásról szóló leírás előtt, a saját etnikai csoport vagy nemzet magasabbrendűségét hirdető etnocentrizmushoz, " nacionalizmushoz, végső soron nemzettudathoz vezetnek. Bár az idegen népekkel való kapcsolatok minőségének vizsgálatában konkrét narratívák elemzéseiből indulunk ki, de ezek csak építőkövei a belőlük felépülő nagy egésznek, amelyet a deuteronomista idegen népekhez való viszonyleírásának nevezhetünk, amelyben megmutatkozik a hagyományozás teológiai szándéka. Nem eseménytörténetek sorát vizsgáljuk történetkritikai eszköztárral, hanem a csoportok és csoportosulások történetét társadalomtudományos módszerekkel, a történetek továbbadása ugyanis az ókori Közel-Kelet szokásainak megfelelően a társadalomban történt évszázadokon keresztül, szájhagyomány útján." A tárgyalt kor történeti bizonytalanságai miatt alkalmas a társadalomtudományos megközelítés a téma kifejtésére, mert ahogyan Rainer Kessler fogalmaz: , A társadalomtörténet-írás megengedhet magának egy bizonyos mértékű kontrollált bizonytalanságot az események és a források datálásában!" Talán nem a leghumánusabb példa, de rögtön az izraeli honfoglalás leírásának a legelején találkozunk egy olyan rövid történettel, amely bizonyságot tesz szá15 RÓZSA 2005, 140—145. 0 16 Az idézettel szinte szó szerint megegyezik 5Möz 14,2. 7 ANDORKA 2006, 373. O. 18 MICHEL 1968, 149-157. 0. 19 KESSLER 2011, 16. 0.
