Oldal 113 [113]
OCR
térnyerése a partvidéken, akiket még inkább eltérő kultúrát hordozó etnikumként határozhatunk meg, mint az izraeli törzseket. A filiszteusokkal kapcsolatban is tetten érhető az elkülönülés gyakorlata. A deuteronomista teológia leírása szerint elvárt izraeli magatartáshoz hasonlóan a filiszteusok vallásilag," sőt egyedülálló módon gazdaságilag is szegregált módon léteztek a többi nép mellett. A vasmonopóliumot például maguknak tartották meg, érthető katonai okoknál fogva, de kevesebb szó esik velük kapcsolatban arról, hogy a fazekasság is olyan kiemelt gazdasági területük volt, amelyben nem fogadtak importot, csak exportáltak." A fazekasság egyébként is fontos tényező az interkulturális kapcsolatok szempontjából, mert a régészet által feltárt kerámiakereskedelmi utak a legtöbb környezeti és kulturális határon átívelnek, beleértve a politikai és etnikai határokat is. A térbeli meghatározottság magában hordozza a konfliktusforräst, ahogyan az is, ha egy csoportot — vizsgalatunkban az izraeli törzseket — az adott területen élő többi néptől elkülönült etnikumként határozunk meg, amelynek a többi csoporttól eltérő szokásai és kultuszgyakorlatai vannak. Az elkülönülési szándék viszonylag szűk földrajzi és kulturális keretek közé szorítva folyamatos konfliktusforrást hordoz magában. Az elhatárolódás nyílt kijelentései és cselekedetei ellenére azonban az interkulturális kölcsönhatás jelensége is elkerülhetetlenül fennáll. A kultúrák közötti kapcsolatok során az emberek nemcsak különbségeket és irritációkat tapasztalnak, hanem hasonlóságokat és közös vonásokat is," amelyek tetten érhetőek a bibliai szövegekben. Fontos hangsúlyozni, hogy a premonarchális kor konkrét interkulturális viszonyairól keveset tudunk, vizsgálatunk tárgya ezért az adott korról retrospektív módon beszámoló deuteronomista történeti műnek? az izraeli honfoglalás és a királyság közötti fejezete, a Bírák könyve. A társadalomtudományi megközelítés esetében nem elhanyagolható szempont, hogy a tárgyalt szövegek a kánaáni népek közé települő, közöttük élő etnikai kisebbségként írnak az izraeli törzsekről. Nagy a kísértés, hogy a beszámolók szándéka alapján engedjünk a ,mi és ők" kategorizálásnak, de ez az éles megkülönböztetés 1 Gazdaságilag és katonailag is erős leigázó hatalomként nem volt okuk a helyi őslakosok istenségeinek kultuszát átvenni. Az istenségeik ószövetségi elnevezései ugyan utalhatnának erre, de sokkal inkább arról lehet szó, hogy az izraeliek hogyan nevezték el és helyezték el a saját fogalomrendszerükben a filiszteus istenségeket. Lásd SPANUTH 1980, 197. 0. 5 WOOD 2009, 60—61. o. 6 BARMEYER 2011, 37. 0. 7 Deuteronomista történeti műnek nevezzük az ószövetségi történeti könyveknek a Mózes ötödik könyvétől a Királyok második könyvéig terjedő szakaszát. Ezek a könyvek (5Möz, Jözs, Bir, 1-2Säm, 1—2Kir) tartalmi és teológiai egységet is mutatnak időbeli folytonosságuk mellett. A deuteronomista redaktor a babiloni fogság felől magyarázza a választott nép történetét az Istennel való kapcsolatának tükrében. Lásd bővebben: KUSTÁR 2004b.
