Oldal 106 [106]
OCR
mokat mutat a gumráni Közösség szabályzatával (105)." A talmudi jogtudományban a következményekkel járó jogi döntések az operatív testület egészének felelősségi körébe tartoznak, amelyet a tanúk, a bíróságok és a közösség együtt alkotnak. Az evangéliumban a konfrontatív vita rendezésében eljáró személyek (egy, majd kéthárom tanú, majd az egész gyülekezet) az egyes szinteken az egész közvélemény képviseletében lépnek fel. Ezáltal a kijelölt és felhatalmazott jogi személy(ek), a ,tanúk" társadalmi nyomást gyakorolnak a jogi folyamatban számonkért egyénre. Az ügy tehát mindenkor a nyilvánosság terében zajlik." Pál a levélben olyan helyzetet teremt, amely megidézi a jogi eljárást. Ő maga Timóteussal, valamint a sokak által ismert misszionáló igehirdetőkkel együtt a tanúk szerepében tűnnek fel, együttesen alkotják az egyház — ékkAno(a — nevében eljáró jogi szervet, operatív testületet. Ez adja Pál megszólalásának, fellépésének erejét, legitimitását. Pál tudatosan él a nyilvánosság eszközével, amint arra a rabbinikus hagyomány szerint jogilag felhatalmazása van az eklézsiától — erre utalnak a Jézus szájába adott szavak is az evangéliumban. A felhatalmazás legitimációja visszavezethető a rabbinikus hagyományra, amely szerint bizonyos számú"? emberek összegyülekezése esetén az Úr velük van. Ennek a hagyománya él tovább a keresztény spiritualitasban: ,,...ahol ketten vagy harman Osszegytilnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. (Mt 18,20)" Az idézett evangéliumi részben a folytatásban Jézus Péter kérdésére válaszolva hangsúlyozza, hogy a megbocsátásra való készség az isteni mércével merendö („het16 Luz (2001, 453. 0.) szerint az átfedés vitatott. A Közösségi szabályzat nem utal szakaszolt folyamatra (10S 6,24—7,25). Ugyanakkor valószínű, hogy a tanúk előtti feddés szükséges volt, mielőtt az egész gyülekezet előtt megtörténne a vádemelés (105 6.1; CD 9,3—4). Az 105 5,6-ban úgy tűnik, hogy a kérdés a közösség hierarchiájában való előléptetés vagy lefokozás; a Damaszkuszi iratban (CD 9) pedig jogi eljárásról van szó. Kizárásról egyikben sincs szó. LUZ 2001, 4.50. o. szerint a kizárás lehetősége ezen a szöveghelyen felmerül ugyan, de feszültségben áll Máté más szövegeivel. Mt 7,1—2-ben például az ítélkezés tilalmáról olvasunk, vagy másutt az egyház olyan corpus permixtumként jelenik meg, ahol a jó és a rossz megfér egymäs mellett az iteletig (13,37-43.49-50; 22,11-14). Az intes és feddés ószövetségi, talmudi hagyományairöl &s a qumräni vonatkozäsokröl läsd bövebben: BASSER-COHEN 2015, 467-477. 0. 17 BASSER-COHEN 2015, 469-470. 0. 18 Pl. tíz, öt, három, kettő és egy. A párhuzam kimutatható az evangélium és a rabbinikus szövegek között (BASSER-COHEN 2015, 471. 0.). 5 BASSER-COHEN (2015, 472. o.) úgy véli, hogy a gondolat forrása Malakiás 3,16. A rabbinista exegézis szerint a vers két emberre utal, akik elhatározzák, hogy döntésre jutnak egy földi ügyben; Isten meghallgatja őket, és aszerint cselekszik, amit ők eldöntöttek, mivel válaszol az igazak konszenzusára. Az evangéliumban (Mt 18,19) a , negegyeznek; , egyetértenek" szó azt jelenti, hogy döntésre jutottak arról, hogy mit kell tenni. Ezt az értelmezést a malakiási igében szereplő nidbaru szó nyelvtani alakjából vezetik le (Rabbi Nátán, Atyák A/8).
